Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Károlyi Csaba: Adathiányos vízgyűjtők vízkészlet meghatározása

Adathiányos vízgyűjtők vízkészlete 549 5. Összefoglalás A tanulmány célja a hidrológiailag kevéssé, vagy egyáltalán fel nem tárt vízgyűjtők vízkészlének, illetve a vízkészlelet leíró eloszlásfüggvények paramétereinek meghatározása volt. A paraméterek számításának alapjául tizennégy, a Duna középső vízgyűjtőjét képviselő, kis és közepes nagyságú magyarországi, hosszú ideje észlelő vízhozamnyilvántartó szelvény adata szolgált. A vízgyűjtők jellemzéséhez 13 paramétert alkalmaztunk. 1. vízgyűjtőterület nagysága, 2. átlagmagassága, 3. alaki jellemzője, 4. a folyószakasz hossza, 5. átlagos mederesés, 6. legmagasabb pontja, 7. magasságkülönbség a mederben, 8 — 13. fajlagos, valamint az összes felszíni vízbevétel sokévi, havi és előző havi átlagai. A havi lefolyás jellemzéséhez a napi vízhozam adatok felhasználásával meghatározott háromparaméteres lognormál simuló eloszlásfüggvényt fogadtuk el, mint legjobban illeszkedőt. Az eloszlásfüggvény paramétereinek meghatározása maximum-likelihood módszerrel történt. Az adatjeldolgozás során a lognormál eloszlás ,т

0 paramétere 0,004 — 25,2 m

3/sec, az m paraméter —3,26 és +5,51, a a paraméter 0,526—1,45 értéktartományba esett. Meghatároztuk ezenkívül két általánosan használt vízhozamparamétert: a várható értéket (0,081—305,1 m

3/sec) és a szórásnégyzetet (0,017—42 384) is. Az eloszlások paraméterei és a vízgyűjtő jellemzők közötti kapcsolat feltárására, a meghatározó változók fontosság szerinti rangsorolására, a korrelációszámítást és a faktoranalizist alkalmaztuk. A kétféle módszer közel azonos eredményt szolgáltatott. Megállapítottuk, hogy a vízgyűjtő jellemzők nagy része egymással jelentékeny kapcsolatban áll. Független változónak — a vizsgált 13 tényező közül — a vízgyűjtőterület nagyságát, a teriilet átlagmagasságát, az átlagos mederesést, a magasságkülönbséget a mederben, a havi fajlagos (vagy helyette az előző havi fajlagos, illetve évi fajlagos) vízbevételt tekintjük. A vízhozam paraméterek meghatározására különböző kombinációkban regressziós egyenleteket dolgoztunk ki. A regressziós összefüggések többszörös korrelációs együtthatója, illetve a maradék szórás alapján kiválasztottuk a legjobb közeliléseket. A kisvízgyűjtőkön történő felhasználáshoz az összefüggéseket a vízgyűjtő terület reciprokával súlyozva is meghatároztuk. A területi jellemzőkből előállított eloszlásfüggvény megbízhatósági intervallumát 95%-os szinten meghatároztuk. Megállapítottuk, hogy az eloszlást jellemző paraméterek relcdív eltérése az év különböző hónapjaiban ± 4—20% lehet, kivéve az ;r

0 paramétert 2000 kin

2 vízgyűjtőterület alatt. A számítások bebizonyították, hogy célszerű volt a paraméterek közelítésére szolgáló összefüggéseket a vízgyűjtő reciprokával súlyozva is meghatározni, mert ilymódon 3000 km

2 alatt sokkal jobb eredményeket kapunk. A paraméterek megbízhatósági sávjának ismeretében kiszámítottuk az előállított eloszlásfüggvény megbízhatóságát is. A valódi értéktől való eltérés 3000 km

2 alatt a különböző hónapokban ± 4—18% értéktartományba eshet, majd 3000 — 10 000 kin

2 vízgyűjtő között a relatív eltérés ±7 — 22%. Rá kell mutatni, hogy ezen értékek jelentősen kedvezőbbek az eddig használatos módszerek +25—30%-os pontosságánál [8].