Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Koltai József: A falusi vízellátás fejlesztése Magyarországon

510 Koltai József 3. Л fejlődés értékelése, főbb megállapítások A kútfúrás technológiájának hazai bevezetése és elterjesztése, egyes területeken a kedvező vízbeszerzési lehetőségek és nem utolsósorban a falu szinte kétségbeejtő ivóvízhelyzete, a vízügyi szakemberek figyelmét már az 1900-as évek elején ráirányították a falusi lakosság vízellátási helyzetének megjavítására, többek között a községi vízművek építésének szükségességére. 1910-ben pld. az Országos Vízépítési Igazgatóság közegészségügyi mérnöki osztálya részletes irányelveket dolgozott ki a városi és községi vízvezetékek tervezéséhez. Igaz, hogy ennek a gyakorlati hasznosítására nem sok esetben kerülhetett sor, hiszen 1936-ban az ország 3383 községéből központi vízvezetékkel (vízművel) mindössze 23 település rendelkezett. Ez a tarthatatlan helyzet váltotta ki az illetékes vízügyi és egészségügyi szakemberek köréből annak szükségességét, hogy nyilvánosabb harcot kezdjenek a jelenlegi súlyos helyzet feltárásával az égető kérdés megoldásáért. Híven tükrözi ezt a harcot és az 1945 előtti helyzetet a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya és a Városi Mérnökök Országos Szövetsége megbízásából az akkori miniszterelnöknek küldött beadvány következő részlete is: „...55 városunk közül csak 27-nek van vízvezetéke. Nagyobb községeink üdülőhelyeink legnagyobb része nem rendelkezik még vízvezetékkel. A lakosság túlnyomó része kutakból, mégpedig jórészt erős szennyeződésnek kitett kutakból szerzi be ivóvízszükségletét, melyeknek az Országos Közegészségügyi Intézet megállapítása szerint kb. 67%-a nem megfelelő ivóvizet szolgáltat. 1742 vizsgált község közül 1173 község kútjainak nagyrésze kifogásolt vizű és csak 187-nek a vízellátása tekinthető megfelelőnek. Mindezek az adatok beszédesen mutatják, hogy elsősorban egészségügyi, de más fontos szempontok is szinte kiáltanak az országos vízellátás mielőbbi átfogó rendezése után. Ennek a fontos feladatnak további halogatása meghiúsítja az egészséges nép nevelésére, a járványok meggátlására, az európai emberhez méltó lét alapjainak megteremtésére irányuló erőfeszítéseket." A helyzet némi javítását segítette, hogy a községi lakosság ivóvízellátásának megoldása mind a tervezés, mind a kivitelezés szempontjából 1927 — 1948. között az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) hatáskörébe tartozott. A falusi vízellátás fejlesztésének első eredménye, hogy ebben az időszakban az OKI 2000 jó ivóvizet adó fúrt és ásott közkutat létesített. Megemlítendő, hogy az OKI 1938-ban összeállított 10 éves fejlesztési tervében 8100 fúrt és 1100 ásott közkút, valamint 250 körzeti (gravitációs) vízvezeték létesítése szerepelt, fedezethiány miatt azonban csak a terv 20%-a valósulhatott meg. 1945 után a falusi lakosság vízellátásának fejlesztését igen alacsony szintről és nehéz körülmények között kellett elkezdeni. 1948-ban létrehívták az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt, amely már valamennyi vízgazdálkodási ág összefogó szerve volt. Ide tartoztak az összes vízvezeték-építések és a vízellátás céljait szolgáló közkútépítkezések is. Ebben az időben (1948-ban) készült el az ország ivóvízellátásának és csatornázásának fejlesztésére vonatkozó első átfogó elgondolás, mely rámutatott a falusi vízellátás fejlesztésének nagyvonalú meghatározására is. Ennek alapján már hozzákezdhettek a falusi vízellátás tervszerűbb országos fejlesztéséhez. 1958-ig a falusi vízellátás terén, bár a korábbiakhoz képest számottevő eredmények születtek, az országos helyzet lényegesen nem javult. A fejlődést értékelve