Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Koltai József: A falusi vízellátás fejlesztése Magyarországon

A falusi vízellátás fejlesztése 505 A községekben vízvezetékhálózat 1945 előtt csak elvétve épült. Ezek kialakulásáról pontos feljegyzések nem maradtak. Valószínűsíthető, hogy az első vízvezeték 1860 körül Hegyeshalmon épült. 1900 ig meg a következő községekben épült vízvezeték : Ló'rinczin, Magyarcsanádon, Párádon, Sárváron és Tiszakécskén. Ezek az első falusi vízvezetékek általában valamely ipari üzem ellátására épültek és a lakosságnak csak szűk körét látták el, illetve artézi kutakhoz kapcsolódó körzeti vízvezetékek voltak. 1945. évben a falusi vízvezetékhálózat hossza nem érte el а 800 km-t (2. ábra), az ellátottak száma pedig alig haladta meg a 100 000 főt, ezek zöme is alacsonynyomású körzeti vízvezetékkel volt ellátva. A falusi vízművek a dorogi, tatabányai, salgótarjáni és borsodi szénmedencében összpontosultak. b) A falusi vízellátás fejődése 1945—1975. között 1945 után a kormányzatra a vízellátás és csatornázás terén az elmaradottság gyors felszámolásának feladata hárult. Az iparosítás hatására meggyorsult a lakosság községekből városokba áramlása, elsőrendű feladat a gyorsan fejlődő városok vízműveinek kiépítése és fejlesztése volt. A városi vízművek gyorsütemű fejlesztése mellett azonban a falusi vízellátás megjavítása terén is korábban nem látott eredmények születtek. A közkúthálózat fokozatos fejlesztésén kívül nagy jelentőségű volt a meglévő közkutak tervszerű megelőző karbantartásának és rendszeres felújításának megszervezése. A kútfelújítási tevékenységnek sok ezer, a használat során tönkrement kút üzembeállítása köszönhető. A falusi lakosság vízvezetékes ellátása érdekében számottevő munkálatok 1950ben kezdődtek, 1958-ig döntően állami beruházásokból. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) megalakulása (1948) után közvetlenül irányította a községi közkutak építését, melyet 1948—51-ben a községek által befizetett érdekeltségi hozzájárulások is támogattak. 1950—1962. évek között a falusi vízellátás megjavítására 690 millió Ft-ot fordítottak. Ennek 53%-a állami (tanácsi) beruházásból, 47%-a pedig helyi erőforrásból (érdekeltségi hozzájárulás, KÖFA, társulatok) származott (3. ábra). A falusi vízvezetékhálózat hossza a 12 éves fejlesztés eredményeként 959 km-ről 3635 km-re, közel négyszeresére növekedett és ezzel több mint 400 000 új falusi lakos ellátását biztosította. 1958. évtől a falusi ivóvízellátás egyes területeken már megyei tervek alapján szervezetten fejlődött. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság megyei ivóvízellátási ankétok rendezésével, propaganda kiadványok terjesztésével hívta fel az illetékes tanácsi szervek figyelmét a kérdés megoldásának sürgősségére. Éppen ilyen ankétok után indult meg az országban először Bács-Kiskun megyében a községfejlesztési alapok e célra történő összpontosítása útján, egy évvel később pedig Tolna megyében ivóvíztársulatok szervezésével a törpevízmüvek tömeges építése. A községi vízművek építése 1962. évtől már országos mozgalommá fejlődött. Ennek okai: — a lakosság fokozódó érdeklődése a kényelmesen szolgáltatott jó ivóvíz iránt, — a falvak központi vízellátásának kiépítése állami érdek, mert a lakosság ellátása így gazdaságosabban, a felszín alatti vízkészletek fokozott kímélésével, a higiéniai követelmények biztonságosabb betartása mellett oldható meg, 4 Vízügyi Közlemények