Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

436 Szilágyi László sok olyannal gyarapítják, amikhez a szervezett kutatások során esetleg nem is juthattak volna hozzá. Ezek később — az egyedi esetből az általánosra való kiterjesztés módszerével — új építéstechnológiai módszerek szülői lehetnek. Példaként említhető meg erre a betonszerkezetü víztározók befüggesztett fóliaszigetelésének esete. Ennek a módszernek nagy előnye, hogy a szigetelés vízzárósága független a betonszerkezetben keletkezett repedések méretétől és mozgásától, míg az egyéb (például felhordott) szigetelések kialakításánál ezek a tényezők rendkívül fontos szerepet játszanak. Az első három befüggesztett szigetelés építéstechnológiai kutatási feladat keretében készült ugyan, kis számuk és majdnem egyidejű építésük azonban valamennyi kérdés tisztázására nem biztosított lehetőséget. A többi — mintegy 25 — 30 db különféle méretű, alakú és rendeltetésű — tározó szigetelését a VMTSZ tevékenysége keretében végezték. Ez a nagyszámú eset lehetővé tette a tározó alakjától, a fólia mennyiségétől, annak sérülékenységi fokától, stb. függő műszaki követelmények kialakítását. Ezek ismeretében a befüggesztett szigetelések ma már alkalmasak arra, hogy — a szükséges műszaki szabályozási kiadványok közreadása után — rutinszerűen alkalmazzák azokat. A kezdeti kísérletekhez csak 0,2 mm vastag hazai polietilén fólia állt rendelkezésre, s ebből készültek a kétrétegű befüggesztetl szigetelések (1. ábra). Noha ezek a műszaki átadáskor a meghatározott követelményeket kielégítő módon működtek, az üzem közbeni karbantartás során nagy részük — a vékony fólia nagy fokú sérülékenysége következtében — mégis tönkrement. A hazai ipar az ilyen célnak megfelelő fólia műszaki követelményeit — a gyártó kapacitáshoz képest évente viszonylag kis mennyiség miatt — nem tudta kielégíteni, a szigetelésfajta eredményessége és keresettsége azonban kikényszerítette a megfelelő minőségű külföldi fóliák behozatalát. Ennek következtében vált lehetővé például a szentesi víztoronynak a VMTSZ szakvéleménye [2] alapján történő kijavítása és üzembehelyezése. Ennek a víztoronynak a külső medencéje ugyanis a torony elkészültétől 5 évig használhatatlan volt , mert külső falán — és még két más helyen — nagy méretű és mozgó átmenő repedés keletkezett, ami a medencében való víztározást lehetetlenné tette (2. ábra). A felhordott szigetelésekkel történt korábbi eredménytelen lokális javítások után a medencét teljes felületén felhordott műgyanta szigeteléssel akarták ellátni. Ezzel kapcsolatosan kérték fel a VMTSZ-t egy szigetelési szakvélemény elkészítésére. A repedések tényleges méretének és különféle vízterhelések hatására bekövetkező mozgásának műszeres meghatározása alapján arra a meg2. ábra. A szentesi víztorony köpenyfala a szigetelés elkészítése előtt. A víz-szakállak a tározótér körben futó repedéséből indulnak Bild 2. Mantelwand des Wasserturmes in Szentes vor dem Aufbringen der Abdichtung. Die Spuren des durch die Risse im Behälter sickernden Wassers gehen vom Riss um den Speicherraum aus