Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

3. füzet - Váradi Gyula: Vízellátó hálózatok talajkorrozió elleni védelme

Vízellátó hálózatok talajkorrózió elleni védelme 385 A korróziós folyamat sebességét és veszélyességét befolyásoló tényezők közül leglényegesebb a várható korrózió fajta megállapítása. A talajban a korrózió lehet: — elektrokémiai korrózió, — biológiai korrózió, és — kóboráram korrózió, ezek azonban élesen nem különíthetők el egymástól, mert általában egymással kölcsönhatásban vannak. Az elektrokémiai korróziós folyamat létrejöttéhez mindig szükséges valamilyen elektrolit jelenléte. Az elektrolit a gyakorlati életben legtöbbször vizes oldat. Ilyenformán a talaj is elektrolitnak tekinthető, mivel az többé-kevésbV: állandóan tartalmaz nedvességet és ebben oldott ásványi sókat. Az elektrokémiai korróziót szenvedő fém tulajdonképpen mint, működő galvánelem képzelhető el. (Ezért szokás korróziós galvánelemekről beszélni.) A galvánelemben a katód a negatív-, az anód a pozitív elektród. A két elektród között a villamos áramkört a fémes vezető és az elektrolit zárja. így korróziós áramkör jön létre, és azokon a helyeken, ahol a korróziós áram kilép a fémből, anódosan oldódik a fém, majd vashidroxid alakban kicsapódik. Ez aztán oxidáció folytán rozsdává alakul. A vázlatosan leírt folyamatot az 7. ábra szemlélteti. a) Elektrokémiai korrózió KORRÓZIÓ Fe — Fe** + 2e" 1. ábra. Az elektrokémiai korrózió folyamata Fig. 1. Processus de le corrosion électrochimique Bild 1. Vorgang der elektrochemischen Korrosion