Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

3. füzet - Nagy György: A Körösök lefolyási viszonyainak alakulása

A KÖRÖSVIDÉK LEFOLYÁSI VISZONYAINAK ALAKULÁSA NAGY GYÖRGY

1 I. A Körösök és vízgyűjtőik természeti adottságai és a szabályozás előtti lefolyási viszonyai a) Természetföldrajzi adottságok A Körösök vidékén a közvélemény azt a területet érti, mely nagyjából a Bihar hegységtől a Tiszáig terjed. Határai délen a Maros hordalékkúpja, a Zarándi hegyhegység, és az Érchegység, keleten a Bihar hegység, északon a Berettyó és Kraszna közti hátság. De része a vízgyűjtő területnek az a tiszántúli térség is, melynek belvizeit a Hortobágy gyűjti össze és vezeti be Mezőtúrnál a Hármas-Körösbe. A Körös-vidék kiterjedése 27 811 km

2, amelynek 45%-a hegyvidék 55%-a pedig része a tiszántúli síkságnak. Területe két országra terjed ki. A teljes hegyvidék és az Alföld pereme a Román Szocialista Köztársaság, míg a többi a Magyar Népköztársaság területére esik, 53 és 47% arányban (t/a ábra). A hegyvidék legmagasabb csúcsai 1800 m körüliek, s kelet felől meredek lejtőkkel végződnek, de nyugat felé ágakat bocsátanak a Tisza medencéjébe. A hegységek közti völgyek alkotják a Körösök vízrendszerének felső szakaszait, amelyek ily módon mélyen benyúlnak a hegység közepéig. Az ellapuló dombláncolat, mely a folyókat az Alföldig elkíséri, mindenütt megtalálható, kivéve a Fehér-Körös és Maros közti hegységet, mely Siria ( Világos)-ná\ meredek homlokfallal végződik. A bihari hegységre a karsztok is jellemzőek. Főleg a Fekete, de leginkább a Sebes-Körös vízgyűjtőjén találunk nagy kiterjedésű karszt-borításokat, melyekben igen sok a barlang, a kiirtő és a repedések számtalan változata. A Fehér-Körös köriili hegyeket inkább az andezit és a felszínre tört alapkőzetek jellemzik. A Körösök vízgyűjtőterületének síksági részét igen nagy, 2—3000 m vastagságban különböző agyagféleségek borítják, amelyet azonban helyenként homok vált fel. Minden esetre az agyag viszi a főszerepet, de a hordalékkúpokra, mely minden egyes folyóvölgynél megtalálható, a homok túlsúlya a jellemző. A hegység lábában ahol a hordalék a mélybe bukott, durva görgeteg van, mely fokozatosan kavicsba, majd homokba, s végül agyagba megy át. Vízkészlet-gazdálkodási szempontból a Körösvölgybe átnyúló marosi, továbbá a sebes-körösi hordalékkúp a jelentős. De jelentősek azok a zárt, vagy félig nyitott homok és homokkő tározók is, amelyek a nagy nyomású agyagrétegek közé vannak ékelődve, s a földgázon és olajon kívül számottevő vízkincs hordozói is (1/b. ábra). A Körösök vízrendszerének gerincét 4 folyó, éspedig délről északfelé haladva: a Fehér-Körös, Fekete-Körös, Sebes-Körös és Berettyó alkotják (2. ábra). Ezek a folyók az Alföldön egyesülnek: a Fehér- és Fekete-Körös egyesüléséből keletkezett a Kettős-Körös. A Berettyóval megnövelt Sebes-Körös pedig a Kettős-Körössel együtt alkotják a Hármas-Köröst. A Hármas-Körös jobb oldali vízfolyása a Hortobágy, melv ma már kizárólag belvízgyűjtő és öntöző főcsatorna szerepét tölti be. 1 Nagy György oki. mérnök, Körösuidéki Vízügyi Igazgatóság, (Gyula).