Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

3. füzet - Dégen Imre: Költség-haszon elemzés matematikai módszerei a vízgazdálkodásban

328 Déaen Imre 1 lia-on a /-edik termény öntözéssel elérhető árbevétel-növekménye és Ay az öntözés fajlagos költsége a vízkivételi mű beruházási ráfordítása nélkül. A célfüggvény két részből fogalmazható meg. Az első rész a È(ej-kj)Xj 7=1 kifejezés jelenti az öntözéssel elérhető bevételi többletet. A második rész pedig a tiszta eredménynek a vízkivételi mű évi beruházási hányadának megfelelő csökkentését veszi figyelembe. A vízkivételi mű teljes beruházási költsége (I) a kapacitás (y) függvényében változik. Egy y esetében legyen I

y a beruházási tervben kalkulálható költség. Az y értékét független változónak tekintve, I

y beruházási költségeket N használati év alatt felmerülő egyenlő amortizációs költségekké (Л

у) az annuitási értékfaktor segítségével alakíthatjuk át, azaz r"(r-1) ЛУ~~ y j.N-1 Az A

}

1-ra vonatkozó kifejezéssel a beruházási hányad (amortizáció) olyan értékét határozhatjuk meg, amelyet ha N év alatt a vízdíjban költségként elszámolunk, az N időszak végére a I

y beruházási költség N évre felkamatolt értékét kapjuk. A kifejezésben szereplő p a kamat nagyságát jelenti. A célfüggvény tehát 2(ej-kj)Xj- A

y=Z - max. /=1 alakot nyeri. A célfüggvénnyel és a feltételi egyenletekkel megfogalmazott szélsőérték-számítási feladat egy lineáris programozási feladat, amely számítógépen általában a szimplex eljárás valamely változatával oldható meg. * * * Ha a gyakorlatban keressük e módszerek alkalmazását, tapasztalatainkalapján is megállapíthatjuk, hogy a metodika fejlettségéhez viszonyítva azok aránylag korlátozottan terjedtek el. Azt jelentené ez, hogy a költség-haszon elemzésnek és ez alapján történő értékelésnek nincs számottevő gyakorlati értéke? Egyáltalán nem. Néhány évtizeddel ezelőtt a költség-haszon elemzés alkalmazása a vízgazdálkodásban gyakorlatilag nem létezett. Azóta eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy a költség-haszon elemzés a döntéshozatal egyik értékes eszköze. A tudomány dinamikus fejlődése mellett várható, hogy a gyakorlat bár még elmarad az elmélet fejlődésétől, de azt nyomonköveti. Ezért tovább kell folytatni az elmélet tökéletesítését a gyakorlattal való szembesítését és bizonyosra vehető, hogy a gyakorlat utoléri az elméletet és az elmélet jó útmutatást ad a gyakorlatnak. A gazdaság-matematikai módszerek és elmélet fejlesztését valamint alkalmazását a vízgazdálkodás előtt álló növekvő feladatok eredményes megvalósítása indokolja. A mérnök nemcsak műszaki alkotások létrehozója, hanem sokszor generációk életére, boldogulására kiható, egész országrészek arculatát átalakító