Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Benedek Pál-Bulkay Lajos-Valló Sándor: A víz- és szennyvíztisztítás technológiájának közös alapjai

234 Bogárdi János: Tőry Kálmán 1891—1975 a cattarói vártüzérezrednél töltötte. A háború egész tartama alatt a déli fronton (Dalmácia, Montenegró, Albánia) teljesített szolgálatot és 1918 őszén mint tart. tüzér főhadnagy szerelt le. Leszerelése után, 1918—1923 között a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztályán vízerőhasznosítási és folyamszabályozási kérdésekkel foglalkozott. Ezzel kapcsolatban felmérte a Rába Szentgotthárd—Árpás és a Duna Esztergom—Budapest közötti szakaszát. 1923-ban a Műegyetem vízépítési tanszékére adjunktusként rendelték ki. Ezt a feladatot 1926. augusztus végéig látta el. Ebben a beosztásban részt vett a vízépítési laboratórium megszervezésében és működésének elindításában. Sok kiváló vízimérnök került ki tanítványai közül. Műegyetemi kirendelésének letelte után a győri folyammérnöki hivatalhoz osztották be, ahol 1939 áprilisáig — kezdetben mint beosztott mérnök, majd mint a hivatal főnöke — teljesített szolgálatot. Ez alatt az idő alatt a folyamszabályozás általános, főleg azonban a Felső-Duna különleges szabályozási kérdéseivel foglalkozott. Építéseket vezetett, a tervezéseket irányította, ellátta az árvízmentesítő társulatok mellé rendelt miniszteri megbízotti teendőket, állandó kapcsolatban állt az illetékes csehszlovák szervekkel és mint szakértő rendszeresen részt vett a magyar-csehszlovák Közös Műszaki Bizottság ülésein. Ebben az időszakban Magyarországon elsőként végzett hordalékméréseket a Felső-Duna mellékágaiban. Útmutatása alapján, aktív közreműködésével a kisvízszabályozás eredményesebbé tétele érdekében olyan új sarkantyúépítési rendszert dolgozott ki és alkalmazott a Hivatal, mely rövid idő alatt eredményre vezetett és a rendszert a csehszlovák fél is átvette. Beosztottjaitól a hivatali teendők ellátásán túlmenően megkívánta, hogy a folyamszabályozás elméleti kénléseivel is foglalkozzanak. Ehhez a munkájukhoz lehetőséget adott és nagy elméleti tudásával irányította azokat, ö indította el a rendszeres hordalékméréseket, valamint a lerakódások következtében beálló mederváltozásokkal és a gázlók alakulásával kapcsolatos kutatásokat. Bátran mondhatjuk, hogy folyamszabályozási iskolát alakított ki. Közvetlen beosztottjai közül Petényi Oszkár, dr. Horváth Sándor, a rnűsz. tud. kand. és e sorok írója voltak ennek az iskolának első tanítványai. Tanításai azonban közvetlenül munkatársai mellett a vizesmérnökök hosszú sorának szakmai tudását növelték. Dr. Károlyi Zoltán és dr. Stelczer Károly, mindketten a műsz. tud. kandidátusai, dr. Rákóczi László, dr. Csorna János és még sokan mások részesei és folytatói a megkezdett munkának. 1939 májusában az FM Vízügyi Műszaki Főosztályába hívták be, és a győri és nagykanizsai folyammérnöki hivatalok vízépítési kerületi felügyelői teendői ellátásával bízták meg. 1940 decemberében a Vízrajzi Intézet igazgatójává nevezték ki és ezt a feladatát 1943 májusáig látta el. Erre az időszakra esnek a nagy kárt okozó dunai jeges árvizek, valamint a súlyos belvizes esztendők. Tőry Kálmán a jeges árvizek kártételeinek megakadályozása érdekében elsőként javasolta a dunai jégtörő hajópark létrehozását és elérte, hogy a vízügyi szolgálat egyik hajóját, a „Dévény"-t jégtörésre alkalmassá tették. Mint a Vízrajzi Intézet igazgatója fejlesztette a vízrajzi megfigyelő és előrejelző szolgálatot. Érdemeinek elismeréséül a Magyar Mérnök és Építész Egylet emlékplakettel tüntette ki. Mint az Intézet igazgatója, és mint folyamszabályozási szakértő két ízben részt vett a Nemzetközi Duna-bizottság ülésén,