Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Böcker Tivadar-Csoma Jánosné-Liebe Pál-Lorberer Árpád-Major Pál-Müller Pál: A felszín alatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében

186 Böcker Tivadar és szerzőtársai A riolittufa-összlet vastagsága igen erősen változik, a hegység területén és közvetlen peremén csak foltokban van meg, fúrásban azonban többszáz métert is elérheti. Kőzettani szempontból igen változatos összlet. A pliocén összlet nehezen meghatározható korú rétegekre oszlik. A megállapodásszerű felosztás alsó-, felsöpannóniaiés levantei összletet különböztet meg. Művelésre érdemes széntelep csak a felsőpannóniai szintben van. Egyébként a rétegsorban homok, agyag, áthalmozódott vulkánitok vesznek részt. A sorozatot pleisztocén málladék, alluvium és lösz fedi. с) Szerkezeti viszonyok A szerkezetet nagyjából paralellogramma mentén elhelyezkedő törésrendszerek határozzák meg. A hosszanti törések általában kompressziós, feltolódási formák, enyhén íveltek, eléggé zártak, de a viszonylag rideg kőzetben a zúzott zónájuk jelentős lehet. A haránttörések egyenesek, elnyíródás- és vető-jellegűek, szintén jelentős zúzott zónával. Az elvetési magasság esetenként feltehetően 200 m-nél is nagyobb. A pannoniainál fiatalabb szerkezet törésvonal-sűrűsége nem nagy; 3—5 km-ként helyezkednek el a töréses zónák. A riolittufát ért törésekről kevés adatunk van, a törések sűrűsége becslésünk szerint 3 km-nél nagyobb lehet. Feltehetően a „középső" krétában történt intenzív mozgás a triász rétegeket — azok plasztikus volta miatt — erős pikkelyes-gyűrt szerkezetbe tolta össze. A dőlések sokszor igen meredek, bár a meredekség északról délre haladva csökkenni látszik. Az agyagpala közé lencseszerűen beékelt mészkő-zónák a mélyben részben összeköttetésben állnak egymással, ezt bizonyítják a belőlük fakadó források (pl. Felsőtárkány—Szikla-forrás). A mezőkövesdi Zsóry-fürdő különleges nyomásviszonyai viszont elszigeteltségre utalnak, míg a bogácsi rög a felszíni karszttal karsztos összeköttetésben van. A fiatalabb törések kevésbé intenzív nyomásokra, helyenként dilatációra is utalnak. A szerkezetet és felépítést vízföldtani szempontból értékelve, az elvileg lehetővé teszi a Bükk-hegységi karszt vízének beáramlását a vizsgált terület alatti triász kőzetekbe. A triász összlet részletes felépítése ugyan nem ismert, azonban feltehető, hogy benne a la dini agyagpala által elszigetelt karsztos részek ellenére is, a hidraulikai összeköttetés lehetősége megvan. A triász karsztos kőzetek vető mentén, részben pedig diszkordancia (eltérő településű) felületek révén közvetlen érintkezésben állanak az eocén mészkővel, mert a középső eocén agyagos málladékok települése egyenetlen, sok helyütt hiányzik. A triász-eocén karsztos összletet így a fedett területen, — kevés kivétellel — egységesnek lehet tekinteni. Az eocén összlet fedőjében levő oligocén rétegsor 200—500 m vastag. Az alsó, agyagosabb réteg a keleti oldalon hiányzik, majd a sorozat Sajóhidvégnél teljesen kiékelődik. Ennek ellenére, ahol megvan, közel egységes vízzáró összletet alkot, mely csak azokban a vetőzónákban szakad meg, ahol az elvetési (elmozdulási) magasság nagyobb, mint az agyag aktuális vastagsága. Ilyen helyzettel elsősorban az ún. „Vatta-maklári árok" hosszanti szegélytöréseinél és a főbb patakok által is jelzett nagyobb harántvetőknél kell számolni.