Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Böcker Tivadar-Csoma Jánosné-Liebe Pál-Lorberer Árpád-Major Pál-Müller Pál: A felszín alatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében

A FELSZÍN ALATTI VÍZFORGALOM ELEMZÉSE A BÜKK-HEGYSÉG DÉLI ELŐTERÉBEN DR. BÖCKER TIVADAR, DR. CSOMA JÁNOSNÉ, LIEBE PÁL, LORBERER ÁRPÁD, MAJOR PÁL, MÜLLER PÁL

1 A hazai mélyművelésű- és külfejtéses nyersanyag-bányászat új bányanyitásait megelőzően, mind a víztelenítés műszaki-gazdasági kérdéseinek, mind pedig a várható vízgazdálkodási kihatásoknak megítélése szempontjából alapvető jelentőségű a nyersanyag-előfordulás környezetének komplex vízföldtani megismerése. A kutatások célja mindenekelőtt a jelszín alatti vizek készletviszonyainak elemzése, valamint az egyes víztípusok lehetséges kapcsolatának és mennyiségüknek meghatározása. A.z alábbiakban ezért egy ilyen vizsgálatot, a bükkábrányi tervezett külfejtés környezetében végzett vizsgálatainkat ismertetjük, mert azok — mind az alkalmazott számítási eljárások, mind pedig a terület regionális vízföldtani jellemzői tekintetében — olyan szemléletet jelentenek, amelyet más területeken is alkalmazhatónak tartunk. 1. A terület morfológiájának, vízrajzának és vízföldtani felépítésének rövid áttekintése a) A morfológiai és vízrajzi jellemzők A vizsgált terület földrajzilag nem egységes, magába foglalja a Bükk-hegység DNy-i peremét, a Bükkaljai dombvidék nagyrészét, valamint az észak-alföldi síkságnak a mezőségi részét ( 1. ábra). A területen jelentősebb folyó, patak nincs csak kisebb vízfolyásokat találunk, melyek a Tisza vízrendszeréhez tartoznak. Ezek: a Hejő-patak és mellékvízfolyásai (Kispatak és Berek-patak), valamint a Kis Csincse, Csincse-, Geszti-, Sályi-, Kácsi- (Malom), Tardi-, Mór-, Kánya-, (ill. Vér-) patak. A felszíni lefolyás a vizsgált területen általában csekély, a lapos alföldi területen a patakok nyáron inkább közvetve, a talajvízből táplálkoznak. A felszíni lefolyás alacsony értékének, a földtani adottságok mellett, elsősorban éghajlati okai vannak. A terület évi csapadékmennyiségét a Mezőkeresztesi csapadékmérő állomás 60 éves átlaga alapján 525 mm-ben adhatjuk meg. A csekély lejtésű mezőségi térszínen igen nagy a felszíni vizek párolgási vesztesége. A terület felszíni vízhasználatainak mértéke igen alacsony fokú; jelentősebb vízkivételek a felsorolt vízfolyásokat nem terhelik. A Bükk-hegység déli peremén 15 forrást tart nyilván a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Ezek közül a kácsi Hideg- és Meleg-források, valamint a sályi Vízfő-forrás hozamát mérik rendszeresen. A forrá1 A tanulmányt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkaközössége készítette, melynek tájijai Major Pál és Dr. Csorna Jánosné oki. mérnökök a talajvizkutatás, Liebe Pál és Lorberer Árpád oki. mérnökök a rétegvízkutatás és Vr. Bäcker Tivadar oki. mérnök és Müller Pál oki. geológus a karsztvízkutatás részéről voltak a tagjai.