Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Szlávik Lajos: A Fekete-Körös árhullámképe

A Fekete-Körös mértékadó árhullámképe 169 Az árhullámok elméletéből azonban következik, hogy a háromszög alakú lineáris közelítés helyett a görbevonalú (parabolával vagy egyéb magasabb rendű görbével való) helyettesítés megfelelőbb. Ezt a Fekete-Körös remetei árhullám képeinek példáján is ellenőrizhetjük, ahol a lineáris helyettesítés állandó jellegű, jelentős nagyságú hibát eredményezne. b) Pearson III. és IV. típusú görbékkel való helyettesítés. Az árhullám áradó ágának egyenlete ebben az esetben: Q,=Q

n p t t

pe

p — h ahol p a görbe paramétere. A módszer gyakorlati alkalmazása nehézkes és jelentős számítási munkát igényel. c) Másod-, vagy harmadrendű parabola szerinti illesztéssel igen jó közelítést lehet elérni. Az árhullám egyenlete az áradó ágra : Q, = Q„ apadó ágra: Q, = Q

ma

> ahol m és n az áradó és apadó ági görbék kitevője. d) Az összehasonlító vizsgálatok eredményei szerint azonban még ennél is célravezetőbb az árhullám matematikai leírására a S(l-x)' Q, = Q

m^o * alakú exponenciális egyenlet használata, ahol az x értéke: áradó ágra: x = ~r 'í! apadó ágra: x='a ' az S pedig az árhullám áradó (S

á) és apadó (S„) ágának ún. alaki tényezője. Az S értékek ismeretében, felvéve tetszőleges Q

ma

x, Iá és /„ értékeket, előállíthatók a jellemző árhullámképek, vagyis a Q

t=f(S, Q

ma

x, t

á, t

a) függvény. Az árhullámok alaki sajátosságainak vizsgálatához, az S értékek meghatározásához az alábbi vizsgálati módszert dolgoztuk ki. 1. A jellemző árhullámképek kiválasztása után számítottuk azok áradó és apadó ágának egyenletét, meghatározva a S

á és S

a értéket. Ehhez a módszer alapegyenletét az (l-.v)

2 " Q. 'max