Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

124 Kálmán M. és Szalay-Marzsó A. földek terméktelen sivatagokká váltak (Nílus-delta. Mezopotámiai síkság). Ezeken a helyeken a feladat a talajvízszint alapos lesüllyesztése (1,5 — 2 m) és a feltalajból a sók kimosása öntözéssel. Legnagyobb ilyen jellegű munkák Irakban, Bagdad környékén folynak. Jó vízvezetésű talajokon, mély talajvíztükör mellett, különösen, ha a talajvizet hasznosítják is, a lecsapoló művek csak fölös kiadást jelentenek. Inkább arra kell törekedni a berendezések kialakítása során, hogy a fölös víz mindenképpen visszajusson a talajvízbe (Wadi Zabid, Észak-Jemen). |5. Az öntözések tervezésének ejjyéb szempontjai Munkaerő Az öntözőberendezésnek, de az egész tervezett öntözéses gazdálkodásnak igazodnia kell a rendelkezésre álló, vagy mozgósítható munkaerőhöz. E téren a legnagyobb szélsőségek fordulnak elő. Míg például a Nílus-delta legnagyobb részén a kézimunkaerő-megtakarítás kifejezetten káros szociális és politikái szempontból, addig pl. Líbiában tervezett néhány öntözésnél a lehető legkevesebb munkaerő alkalmazása volt a cél. A száraz éghajlat alatt élők többségének eredendően jó érzéke van a víz felhasználására, terelésére, vezetésére. Felületi öntözéshez öntöző munkások nevelése tehát viszonylag egyszerű. Gépkezelőkben, szerelőkben már nagy a hiány és kiképzésük is nehéz a technikai alapműveltség hiánya miatt. Gyakorta az okozza a nagy nehézséget, hogy a legegyszerűbb szerszámok (ásó, lapát, csákány) használatát is oktatni kell. A földet és a megkevert betont íejen hordott kosarakban, vagy bádogedényekben szállítják, néha meglepő távolságokra is. A nálunk használatos kubikostalicska ismeretlen. Ezért a tervező többször kerülhet olyan helyzetbe, hogy a legmodernebb technikát kell összeegyeztetnie a szinte ókori munkamódszerekkel. Birtokviszonyok A birtokviszonyok döntően befolyásolják az alkalmazni kívánt berendezések típusát, néha még az öntözési módszer megválasztását is. Az egyéni gazdálkodás egészen kis birtokokon, a bérleti és szövetkezeti rendszer számtalan fajtája és a modern nagyüzem (magán ültetvények, állami gazdaságok, szövetkezetek) egyaránt előfordulhat. A tervezőnek ezért bármelyik igény kielégítésére fel kell készülnie. Nehézséget különösen az jelent, mikor a modern és a gépi talajművelést lehetővé tevő berendezést kell tervezni, de úgy, hogy a néhány hektáros kisbirtok önálló maradjon. Ilyen esetekben a talajművelést, az értékesítést és a beszerzéseket rendszerint valamilyen szövetkezeti formában végzik, de a betakarítás és a növényápolás egyéni. Néha a szövetkezet kötelező vetési sorrendet, vagy vetésterületarányt is előír. A fentiekre néhány példát az 5. és a 6. ábra mutat. Vízhaszndíat A meglevő öntözőrendszerek általában felülről vezéreltek és a vizet naptár szerint szolgáltatják ki. Állandó vízhozamú vízforrás esetében gyakori az a megoldás, hogy egy-egy termelő számára egy hétig rendelkezésre áll a víz, egy hétig üres az öntözőtelepet ellátó csatorna. Á vízmérésnek is csak állandó vízforrás esetében van jelentősége, hogy a túlzott, rendszerint felesleges vízhasználatot megelőzze. A vízmérés legegyszerűbb megoldása, hogy a vízszolgáltató nem biztosít gravitációs vizet az öntözőtelep határán, hanem az öntözőcsatorna vízszintje a terep alatt marad. A vízhasználó engedélyt kap bizonyos szállítóképességű vízemelő-berendezés üzemben tartására (öntözött területének nagyságától függően) és a csatornaőrnek csak azt kell ellenőriznie, hogy nem állított-e be a termelő az engedélyezett kapacitásnál nagyobbat. A 7. ábrán a Nílus deltavidékén használt egyfajta ökörigával hajtott vízemelő kereket mutatunk be (4 feddan ~ 1,7 ha ellátására). Időszakos folyások (wadi) esetében az öntözési naptár évszakokra szól. Az öntözendő területet ellátó főcsatornák csoportokra vannak osztva. Az egyes csoportok