Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

öntözések tervezése 115 A potenciális evapotranspiráció számítását általában megkövetelik, de a kötelező módszer minden országban más és más, sőt egyes országon belül is gyakran a megbízó képviselőjének ízlésétől függ. Ezért az alábbiakban röviden beszámolunk az egyes módszerek alkalmazásánál szerzett tapasztalatainkról. — Blaney és Criddle módszere (USA) a hőmérséklet és a földrajzi elhelyezkedést jellemző tényező számításbavitele mellett növényi állandókkal, dolgozik. Számítási módja egyszerű. Eredménye általában arid viszonyok között túl alacsony értékeket ad. — Penman módszere (Anglia) egy sor meteorológiai adatból (hőmérséklet, párateltség, szélsebesség, napfénytartani a földrajzi elhelyezkedés függvényében, stb.) számítja ki a szabad vízfelszín párolgását és azt az évszakhoz mérten változó szorzótényezővel korrigálja. Számítási módja meglehetősen bonyolult és adatigénye csak ritkán teljesíthető. Eredménye közelebb áll a valósághoz, mint Blaney és Criddle módszeré. — Thornthwaite módszere a havi átlaghőmérsékletből kiinduló számítás során indexek képzésével közbenső lépcsőként meghatározott potenciális evapotranspiráció-görbét a földrajzi helynek megfelelően helyesbíti. A helyesbített görbe valamivel magasabb eredményeket ad, mint a Penman-módszer. Számítási módszere bonyolultság tekintetében a két előbb említett szerzőé között áll. — Turc módszere (P'ranciaország) francia nyelvterületen rendszerint kötelezően alkalmazott eljárás. A középhőmérséklet és napsugárzás alapján összeállított tapasztalati képlet. Számítása nem mindig egyszerű, mert igen sok egyéb tényezőt is figyelembe kell venni. Gondos megválasztásuk esetén azonban a módszer jó eredményt ad. — Kohler-féle (USA) párolgásmérő-kádas módszer, az ,,A" típusú párolgásmérő kád adatait használja lel; az iraki kutatásoknál módszere alapján dolgoztak; a növénykísérletekkel összehasonlítva igen jó egyezést adott. A Kohler-íé\e eljárás Boumans által bemutatott empirikus képlete CU = K

eE, ahol CU — növényi vízigény, E

e — az ,,A" típusú párolgásmérő kádból elpárolgott víz mennyisége mm-ben, K

e — gyakorlati megfigyelések alapján kialakított szorzó, melynek értéke 0,5 — 0,7 között változik. A nyári adatok 0,5 körüli, a téliek 0,7 körüli tényezővel szorzandók. Ahol párolgásmérő-kádas párolgási adatok állnak rendelkezésre, ez a módszer a legegyszerűbb és a mérés számos hibája mellett is talán a legjobb közelítésként fogadható el. Az így kapott potenciális evapotranspiráció segítségével meghatározható az öntözővízigény. Erre a célra ajánlható az Oroszlány által javasolt képlet, mely szerint a nettó öntözővízigény Ö„ = 0,8 (PET-Cs

n), ahol ön = a nettó öntözővízigény, Cs

n = hasznos (talajban tárolható) csapadék. Ez utóbbi meghatározása néha igen sok nehézséget és gondos megfontolást igényel. Általában nem célszerű figyelembe venni a szabad vízfelszín átlagos napi párolgásánál kisebb csapadékokat. Áz ennél nagyobb csapadékoknál pedig az elfolyás és mélybe szivárgás lehetőségét kell mérlegelni. (A talaj víznyelő képessége, előzetes beázás, terepalakulat, öntözőberendezés, csapadékintenzitás, stb.) A 0,8 tényező azt fejezi ki, hogy az átlagos szántóföldi, vagy kertészeti kultúra nem képes a potenciális evaptranspirációnak megfelelő vízmennyiség elpárologtatására. Persze a fenti, alapos és elmélyült vizsgálatra csak ott van szükség, ahol egy többé-kevésbé állandó vízhozamú vízforrás áll rendelkezésre és ennek minél jobb kihasználása a feladat. Ha a vízforrás lorrens (wadi) jellegű és tározási lehetőség nincs, vagy mert gazdaságtalan, a növényi vízigény meghatározásának jelentősége minimális, mert 8*