Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

108 Buchberger Pál tervezi, ami Zalátánál is még a meglevő töltés átlagos 1,00 m emelését jelentette volna. A tervezett földmunka 321 583 in

3 volt. E terv azonban, túlzottnak vélt méretek miatt nem valósulhatott meg. Lakácsán 1890. április 21-én megtartott gyűlésen az érdekeltek a terv kivitelét elvetették. Erről Budaij Béla pécsi káptalani uradalmi mérnök jelentése szerint: az érdekeltség a jelenlegi viszonyok között nem tartja szükségesnek a töltést az 1827. évi árvíznél 1,00-el magassabra emelni, mert a Dráva medre 1827 óta a vidéken több átvágással szabályoztatván gyorsabb lefolyást nyert el. Mint a tapasztalat tanúsítja, az idő szerint az árvizei a töltésekig is alig érnek el. Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy ez a szemlélet uralkodott majd 100 évig, az 1972. évi árvízig, amikor a Barcsnál +618 cm-rel tetőző rendkívüli vízállás az első elgondolás helyességét igazolta. Ugyanis ekkor Drávasztára községet az elöntéstől csak a töltéskorona emelésével és nyúlgátolással lehetett megvédeni (3. ábra). Buday az érdekeltek kívánságának megfelelően az 1968, 1879 és 1882. évben észlelt árvizek magasságát figyelembe véve a mértékadó árvízszintet az 1827. évi szint egy méterrel való csökkentésével határozta meg, így az összes földmunka 32,136 m

3-re esett vissza. Az érdekeltek azonban még ezt is sokalták, s Budayt új terv készítésére utasították, melynél már az 1879. évi árvíz helyszínén bemért magasságai szolgáltak alapul. A terv Drávakeresztúr feletti munkákra 3068 m

3, ez alatt a holtág melletti új töltésre 11 179 m

3 földmunkát irányozott elő. E terv alapján kiadott vízjogi engedély a töltés érdekeltségét 13 348 kh-ban állapította meg. Az engedély örök időre szólt, azonban annak megvalósításával az érdekeltség megint nem élt. Megvalósult ellenben előzőleg az 1875 — 77. években a Korcsina-csatorna felső szakaszának átkötése a révfalui holtágon keresztül a Dráva folyóba, megszüntetvén az elégtelen vízelevezetést a Fekete-víz lecsapoló társulat Körcsönye csatornája felé. E célból Gárdony, Dombó, Zádor, Teklafalu, Tótújfalu, Potony, Lakócsa, Drávafok, Markóc, Drávakeresztúr és Révfalu érdekeltjeiből 1875. évben megalakult a Lakócsavidéki Betvízszabályozó Társulat, moly 1882. évig működött, amikor a társulat ,,az ügyvezetőknek téves eljárása és a résztvevők tájékozatlansága folytán előállott általános elégedetlenség és anyagi károsodások miatt feloszlott." Az árterület baranyai részén korábban megindultak a kisvízfolyások rendezésére való törekvések. 1839. április 4-én Siklós várában megalakult a Fekete-víz Lecsapoló Társulat, mely Beszédes József tervei alapján 1880-ig 1 115 600 m

3 földmunkát végeztetett el. A Társulat többszöri szünetelés után 1896-ban Fekete-Pécsi és Egerszegi Vízlecsapoló Társulat néven alakult újjá. Az elvégzett nagy jelentőségű vízimunkálatok következtében a vízáradásoknak két irányból is kitett árterület művelése megváltozott, s értéke emelkedett. Más vonatkozásban a Dráva folyóba való új bevezetések az árterületet felszabdalták, a nyílt betorkolások miatt a védvonal meghosszabbodott, vagy a kezdetleges szerkezetű zsilipműtárgyak folytán a Dráva felőli veszély nagysága emelkedett. Zavadowszky Alfréd „Magyarország vizeinek statisztikája" című 1891-ben megjelent művében a drávai védtöltések hosszát Somogy megyében 31 700, Baranya megyében 111 100, összesen 142 800 fm-ben jelöli meg, ugyanakkor a horvát jobb parton a töltések hossza 145 000 m. A megadott hosszban nyilván a visszatöltésezett vízfolyások töltései is szerepelnek. Megjegyzi, hogy „ezek a töltések rendezetlenül minden összefüggés nélkül vannak kiépítve, koronaszélességük 2 — 3 m, az oldalak hajlása 1:1-hez" (4. ábra). A hosszú idők folyamán kialakult töltésvonalak fenntartására az érdekeltség részéről történt hathatós kezdeményezések első jeleit az alsó Dráva-szakaszon ismerjük. 1855 szeptember 21-én Beremenden a dárdai hercegi uradalom és 13 árterületi község között megállapodás jött létre a drávai védtöltés Gordisa nyugati határától Dárdáig terjedő szakaszán gátegyesület alakítására. A megállapodás szerint a nagyrészt uradalmi területen haladó töltés „általános és célszerű átalakítási költségeit az uradalom és minden egyes község az áradásnak kitett birtokaik tiszta jövedelme után kivetett kulcs szerint viseljék . . ." Az egyezséget a kormányhatóság is letárgyalta és azt a vármegye 1861. évi közgyűlése jóváhagyta. A gátegylet a védtöltést 1871-ig kezelte. Ez a mód azonban nem bizonyulhatott megfelelőnek, mert 1871-ben az uradalom ajánlatot tett a fenntartás át-