Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Bélteky Lajos-Korim Kálmán: A magyarországi artézi kutak gáztartalmú vizének felhasználásával kapcsolatos problémák

86 Bélteky Lajos— dr. Korimi Kálmán Ha a víz metántartalma a megengedhető (küszöb) értéknél magasabb, az üzemi létesítmények, berendezések az A, tűzveszélyességi osztályba, G, gyúlékonysági csoportba, I, robbanási osztályba sorolandók, és a telepítésnél, a szerelésnél és az üzem­nél a vonatkozó előírásokat be kell tartani. Ahol fennáll a robbanási veszély, ott an­nak elhárításáról gáztalanító felszerelésével feltétlenül gondoskodni kell. Az ismertetett adatokat az OVH Vízellátási és Csatornázási Főigazgatósága által kiadott ,,a vízművek gázos vizet szolgáltatókútjaival kapcsolatosan kö­vetendő általános elvek végrehajtásáról" tárgyú Felhívásából idéztük (Nehéz­ipari Értesítő 1973. május 26-i 16. száma). A gázos vizekkel kapcsolatos problémák törvényes rendezése, mely kiterjed a gázmintavétel és gázvizsgálat technológiájára is, rövidesen meg fog történni. b) A gáztalanítás A legegyszerűbb gáztalanítás a kétlépcsős termeltetés. Ennek első lépcsőjében a kútból a szivattyú a napi víztermelésnek megfelelő űrtartalmú, alacsony tároló­medencébe (szolgálati medence) emeli fel a vizet. Ebből az atmoszferikus nyomá­son eltávozó metánt intenzív szellőztetéssel el lehet távolítani. A második lépcsőként szivattyú a tárolóból a gáztalanított vizet a víztoronyba vagy hidrofor közbe­iktatásával a vízvezetéki hálózatba juttatja. Ez a termelési mód előnyös a porózus rétegekre telepített mélyfúrású kutak épségének megóvása szempontjából is, mert a kút szivattyúját elég naponta 1—2-szer megindítani, ha a medence helyesen van méretezve. A gyakori indítás nem veszi igénybe lökésszerűen a kutat, ill. a szűrő­zött réteget. A megengedhetőnél nagyobb metántartalom azonban nemcsak a medencék, tárolók és üzemi létesítmények légterében jelenthet robbanásveszélyt, hanem a cső­hálózat egyes vezetékszakaszainál is. A vezeték feltöltésénél, kilevegőztetésénél, na­gyobb nyomásingadozásnál — pl. vízhiány esetén — veszélyes gázdugók keletkez­hetnek. Egylépcsős termelésnél — magastározó, víztorony esetén — bár az elhelyezésé­ből foíyólag illetéktelenek nem közelíthetik meg, gondoskodni kell arról, hogy a magastározóba természetes huzat alakuljon ki, ellenkező esetben mesterséges szel­lőztetésre van feltétlenül szükség. Hidrofor alkalmazását — előtte történő gázleválasztás nélkül — nem szabad megengedni. Már a kútaknában is bekövetkezhetik a gázrobbanás vagy gázmérgezés, mint már arról az előzőekben is említés történt, főleg abban az esetben, ha a szivattyú vagy annak elektromos kapcsolója a kútaknában van elhelyezve. A vízszint, ill. a víz­oszlop megmozgatásakor ugyanis gáz szabadul ki, s az a fajsúlyától függően he­lyezkedik el az akna légterében. Mivel a szabványos kútaknáknál csak a tetőn, a lemez nyílásfedő oldalain vannak szellőzőnyílások, a légcirkulációt az akna belső sarkában elhelyezett szellőztető cső segítségével kell biztosítani, melynek alsó nyílása az akna feneke felett 20—30 cm-re van, a felső vége pedig az aknafedlap fölé emelkedik ugyanannyival. A gázkiválás búvárszivattyú használatánál is be­következik, amint ezt a békési és hajdúböszörményi példák is igazolták.

Next

/
Thumbnails
Contents