Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A felvízben a befagyási folyamat romlik. A tározótér víztömegében hő halmozódik fel. A víz átlaghőmérséklete fokozódik a csúcsvízkivételek eseteinek számával. Igen szép példa erre a bratszki tározó. A vízkivétel nyílásainak mélysége is befolyásolja a kivett víz hőmérsékletét: a mélyebb rétegekből melegebb vizet lehet kivenni. Minél intenzívebb a vízhozam változása, a hatás annál kedvezőbb. Pl. a novoszibirszki vízerőműnél az alvízben az álló jég a gáttól csak 20 km-re kezdődik. A felvízi jég helyzete a lebocsátott víz hőmérsékletétől és a meteorológiai adatoktól függ. Adatok bizonyítják, hogy a tározó vízhőmérséklete nagymértékben befolyásolja a szabad vízfelszín hosszát az alvízben. Igen figyelemre méltó, hogy a „meleg" és átlagos télen a zajló szakasz hossza nem sokkal növekszik (kb. 3 km). Annál nagyobb hatása van a víz hőmérsékletének az alvizi zajló szakasz hosszára, mely leghatásosabban fokozható a csúcsvízhozam növelésével és minél mélyebb rétegből való vízkivétellel. A hajózási viszonyok a vízlépcső körzetében kedvezőbbek, mint attól távolabb. 5. Dolezal, L., Skalicka, J. (Csehszlovákia): Keresztirányú áramlások a gáthoz szorosan csatlakozó hajózsilip felső várakozó terében (Transverse flow in the upper approach of a sluice chamber closely joined to a weir). Szerzők egy bukógát közelében levő hajózsilip rendellenes működésének megszüntetésére tett intézkedéseket ismertetnek. Igen lényeges, hogy a hajózás és a vízlépcső műtárgyait áramlástanilag helyesen tervezzük meg, mert ettől függ a hajózás és az egész műtárgy biztonsága. A hajózsilipek felső- és alsó várakozó tereit célszerű hosszú terelő falakkal kiképezni. 6. Rozsnyói, P. (Magyarország): Jégkárok megelőzése érdekében kifejtett tevékenységek Magyarországon (Activity for the prevention of ice damage in Hungary). A tanulmány elmélyülten elemzi a magyarországi folyók jégviszonyait és a leghatékonyabb védekezési módokat. Magyarországon az utóbbi évtizedekben az 1940., 1941. és 1956. évi dunai jeges árvizek okoztak igen nagy pusztítást. A legnagyobb jégveszélyt jelentő magyarországi Duna-szakasz az óceáni, a mediterrán és a kontinentális éghajlat együttes hatása alatt áll. így meteorológiai okokból minden 3—4 évben fennáll a jégtorlaszképződés veszélye. A Tiszán — a kedvezőbb éghajlati hatások miatt — az árhullám korhadt jeget talál, azt könnyen megemeli és továbbviszi. A Duna Budapest alatti hidrológiai, medermorfológiai viszonyai nem kedvezőek. A jeges árvízveszély megelőzésének alapja a medermorfológiai okok folyószabályozással való megszüntetése. A szabályozott mederben is szükség van a jégrombolási módszerekre. Magyarországi viszonylatban a leghatékonyabbnak bizonyult a jégtörőhajók alkalmazása és az ezt kiegészítő jégrobbantás. 74