Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉSEK AZ OSZTRÁK DUNA-SZAKASZ ALTEN WÜRTH-I VÍZLÉPCSŐJÉNEK ÉrÍTÉSE Ismerteti: IHRIG DÉNES Az ismertetés a Magyar Hidrológiai Társaság 1974. június havában vízügyi szakemberek részére rendezett ausztriai, dunai tanulmányútján szerzett adatok és tapasztalatok alapján készült. A Duna Passaunál, a 2223. fkm-énél lép a Német Szövetségi Köztársaság területéről Ausztria területére úgy, hogy a további 22 km-en határt képez a két állam között. A 2201,5 fkm-től azonban teljesen Ausztria területén folyik egészen a Morva torkolatáig. Innen pár kilométeren át ismét közös határ Csehszlovákiával, mígnem az 1872,5 fkm-nél végleg elhagyja Ausztriát. A Dunának tehát kereken 350 km hosszú szakasza esik Ausztria területére. Ezen a szakaszon az jellemző a Dunára, hogy keskeny áttöréses szakaszok és széles nyílt medencesíkságok váltogatják egymást, mely utóbbiakat a szélsőséges árvizek el is öntik. A meder egyes szakaszainak kialakulását a geológiai viszonyok határozták meg. Passau és Aschach között a Duna medre az alaphegység gneisz és gránitjába mélyült szűk völgy; a cseh masszívum az ún. Sauvaldon át húzódik itt a Dunán keresztül dél felé. Aschachnál a folyó a harmadkori üledékre települt széles, nyílt síkságra lép, míg Ottensheim és Linz között a Duna második áttöréses völgyét találjuk. Linz alatt a síkság kiszélesedik, és az Alpok előterének harmadkori rétegei már távolabb, északra esnek. A Duna hol közelebb, hol távolabb követi az alaphegység déli szélét, és először Ybbsnél metszi azt át. A Strudengau-i szűk völgyet alakította ki, melynek hajózási akadályait az Ybbs—Persenbeugi vízlépcső duzzasztott vize szüntette meg. A következő szűkület a természeti szépségeiről ismert Wachau, amely Melk-nél kezdődik és Kremsnél végződik. A Vaehaut elhagyva a Duna a bécsi-medencében folyik tovább, mely mindkét partján elkíséri egészen Ausztria keleti határáig. 1. Az osztrák Duna-szakasz hasznosítása Az osztrák Duna-szakasz szabályozását két nagy hasznosítási szempont szabja meg: a vízi energia hasznosítása és a nemzetközi hajóút biztosítása. Ha az egész Dunát az eredettől a torkolatig az energialehetőségek szempontjából vizsgáljuk, akkor — mint ahogy azt az 1. ábra mutatja — az egész Duna mentén a vízszíneséseket, a lefolyó vízmennyiségeket és a folyami vízienergia-mennyiségeket hasonlítjuk össze. Az osztrák Duna-szakasz ilyen szempontból igen kedvezőnek mutatkozik. A vízszín esése a Duna osztrák szakaszán cca. 150 m, annyi, mint a Duna ötször olyan hosszú osztrák határ—fekete-tengeri torkolati szakaszán. Ez utóbbi szakaszon — a Kárpát-medence déli áttörésén, az ún. aldunai részen kívül — az esés csekély. Az osztrák Duna — nagy esése miatt — erőtelepek építésére alkalmas, mert rövicí szakaszokon nagy vízlépcsőket lehet kiképezni, de ugyanakkor a nagy vízsebességek miatt a hajózás számára hátrányos. A vízhozamok ábrázolásánál, az 1. ábrán, minden ponton a középvízhozamot m

3/s-ben rakták fel. A vízhozamok gyakorlatilag a mellékvízfolyások torkolatánál változnak. Pl. Passaunál a vízhozam kétszeresére növekszik és így Passautól a Dunát akár Inn-nek is lehetne nevezni. Bécsnél a középvízhozam 1900 m

3/s. E kettő alapján készített vízienergia-tartalom grafikonja azt adja, hogy a Duna egy-egy szakaszán milyen energia-mennyiség van. Az esésvonal- és a vízhozamgrafikon alapján minden folyamkilométerhez tartozik egy Q és H érték, amelyek szorzatát kW/km értékre számították át. Ezek a kW/km értékek felrakva adják il