Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Kovács Dezső: A Vág folyó vízjárása és a vízjárást alakító emberi beavatkozások

592 Kovács Dezső A Noszice-i tározó (IV) jelenleg az oravai tározó után a legnagyobb tározótérrel rendelkezik, 24 millió m

3-rel. A max. tározószint betartása mellett itt az a feltétel, hogy a vízeresztés nem lehet több 1900 m

3/s-nál. Az árvíz alatt, 19-én 16

h-kor a leeresztett vízhozam rövid ideig (15

h-ig) elérte ezt az értéket, később azonban az 1750 — 1800 m

3/s-t nem lépte túl. A tározó vízszintje 70 — 90 cm között ingadozott. A Noszice és Drahovce közötti Tr. Biskupice-i tározónak (V) nincs jelentősége az árvízvisszatartás szempontjából, a tározó ürítésénél feltétel, hogy Piestanynál (Pöstyén-nél) a vízhozam ne lépje túl az 1800 m

3/s-t, amelyet be is tartottak. A Drahovce-i tározóból (VI) történő vízleeresztés feltétele, hogy a vízhozam értéke Trnovecnél (Tarnoc-nál) nem lépheti túl az 1500 m

3/s-t. A tározó vízszintje az árvíz alatt 100 cm-t emelkedett, ami megfelelt a kezelési szabályzatban előírtaknak. A ténylegesen leeresztett vízhozam értéket Szered-nél a közúti híd szelvényében július 20—21-én végzett mérésekkel ellenőrizték, amelyek szerint a Szered-i vízmérce 364 cm-es tetőző vízállásához 1405 m

3/s vízhozam tartozott (5. ábra). Az árhullám előrehaladásának megfelelően, a tetőzés Salánál (Vágselye-nél) 21-én 17

b-kor következett be, 1380 m

3/s-al, és a Vág alsó szakaszán, Komarnónál (Komárom-nál) 22-én éjjel (6. ábra). Az ismertetett adatok alapján megvizsgálható a Vág árvizének hatása a Duna árhullámára, megbecsülhető az az érték, amellyel a Duna vízállása a Vág torkolatánál és az alatta levő szakaszon megemelkedhetik. Az árhullám levonulási sebességére jellemző adat — a tetőzési időpontok alapján — az, hogy a Zsilina (Zsolna)-Szered közötti szakaszon az átlagos sebesség kb. 6,4 km/ó, a Szered-Sala közötti szakaszon ez az érték már csak 1,7 km/ó. A Duna árhulláma Komáromnál 1970. július 20-án délelőtt tetőzött 510 cmrel. Ekkor a Vág árhulláma Piestany (Pöstyén) térségben, majd július 22-én éjjel Komarnónál (Komáromnál) tetőzött, amikor a Duna már mintegy 40 cm-t apadt és újabb tetőzés nem következett be. Megállapítható, hogy közepes dunai árhullám (kb. 4000 —4500 m

3/s) esetén kb. 1400 m

3/s-os vági árvízhozam mintegy 30 cm-es vízállásemelkedést okoz Komárom—Dunaalmás térségében. Megvizsgálták az 1960. júliusi vági árhullámlevonulást is, amikor a tetőzés Salánál (Vágselye-nél) 28-án következett be 741 cm-es vízállásnál és kb. 1900 m

3/s vízhozammal. Ebben az időszakban a Dunán kb. közepes, viszonylag egyenletes vízállások voltak. (Dunaremetén 440—460 cm, Komáromnál 340—370 cm). Komáromban a tetőzés 1960. július 29-én 502 cm-rel, Dunaalmáson ugyancsak 29-én 480 cm-rel következett be. (A Salai-i, Vágselye-i) tetőzés után kb. egy nap múlva érkezik a tetőzés Komárom térségébe). A megelőző vízálláshoz képest az emelkedés 120 —130 cm, amely értékből a Duna saját árhullámemelkedése — a gönyűi vízmércén ellenőrizve — kb. 30—40 cm. így megállapítható, hogy a Vág kb. 1900 m

3/sos árhulláma a Dunán kb. 3600 m

3/s-os vízhozamnál V 80—90 cm-es vízállásemelkedést okoz. (A vízhozamot Komáromnál és Dunaalmásnál kb. 4900 m

3/s-ra növelte meg.) A vizsgált két árhullámlevonulás eredményeként megállapítható, hogy magasabb dunai vízállásoknál csökken a Vág árhullámának a hatása. Egy kb. 2000 m

3/s-s vízhozamú árhullám, 5—6000 m

3/s dunai árhullám esetén kb. 50—60 cm-es vízszintemelkedést okozhat, ha a tetőzések összeesnek. Megjegyzendő, hogy az árvizek egybeesésénél előfordulhat, hogy a vági ár-