Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Bokor Mihály-Ivicsics Lajos: Az áramlástan szerepe a vízépítésben

Az áramlástan szerepe a méretezésben 555 5. ábra. A Tisza egyik hídja Рис. 5. Вид одного из мостов через р. Тису Fig. 5. Un des ponts de la Tisza Az 1. jelű hídtengely esetében a hullámtéri nyílások helye is hibás; mindhárom árvízi áramlási árnyékban van, ezért árvíz idején rajtuk csaknem semmi víz sem folyik át. Ha a választott keresztezési szelvényben a középvízi, valamint az árvízi áramlási viszonyok kedvezőtlenek és azok folyószabályozási beavatkozásokkal sem javíthatók meg, más keresztezési szelvényt kell keresni. A 3. ábrán feltüntetett két hídtengely közül a 2. jelű áramlástani szempontból sokkal kedvezőbb a felette levőnél: a középvízi áramvonalak csaknem párhuzamosak az árvíziekkel, amellett pedig a híd inflexióban épülne. Az inflexiós szakaszon a meder várhatólag kevésbé fog módosulni, mint, az 1. jelű szelvény által metszett kanyarulatban. Mivel a hídtengely merőleges mind a középvízi, mind pedig az árvízi áramvonalakra, a hídpillérek tengelye pedig párhuzamos azokkal, a pillérek környezetében sem középvízkor, sem árvízkor nem keletkezik áramlási árnyék. Ennek következtében a híd „élő", valóságos vízátbocsátó szelvényének szélessége megegyezik a pillérek közötti szabad nyílás szélességével. Ezért a híd környezetében — a megelőző és a követő mederszakaszokhoz viszonyítva — sebességnövekedés nincs, így kimosás, medermélyülés veszélye sem áll fenn. Ugyancsak nem keletkezik áramlási árnyék és ezért sebességnövekedés sem a hullámtéri nyílás környezetében. Mint az árvízi áramvonalak mutatják, maga a nyílás nincs áramlási árnyékban, így árvíz idején rajta számottevő vízhozam folyik át. Ha összehasonlítjuk a két híd vízátbocsátás szempontjából „élő" nyílásainak hatékony szélességét, látjuk, hogy a 2. sz. híd hatékony nyílásszélességeinek