Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Szilágyi László-Szilvássy Zoltán: A kolkrét beton és alkalmazási lehetőségei a vízépítésben

A kolkrét beton 525 A Mannheim melletti Feudenheim Neckar hajózsilipje a megnövekedett hajóforgalmat nem győzte, ezért egy tartalék zsilipet kellett mellette 9 — 12 hónapon belül megépíteni [5, 6]. A megoldást a 6. ábrán mutatjuk be. A tartalékzsilip teljes hossza 193 m. A zsilipet talajvízszint-süllyesztés nélkül, víz alatt készült kolkrét vasbeton fenéklemezzel építették, amit a nagy felhajtóerő miatt a szádfalakhoz hegesztett tüskékkel, az altalajhoz pedig Larssen-cölöpükkel horgonyoztak le. Ezen készült — megszilárdulása és a zsilipkamrában levő talajvíz kiszivattyúzása után — még egy 70 cm vastag vasbeton fenéklemez, szárazban építve. Az 1,50 m vastag fenéklemezt kolkrét finombetonnal 1972. december 4. és 9. között injektálták ki — tehát mindössze egy hét alatt! — folyamatos (3 műszakos) munkamenetben. A vizet a betonozást követően egy hónap múlva szivattyúzták ki a zsilipkamrából. A csak fele olyan vastag — szárazban és szokásos módon készült — vasbeton fenéklemez elkészítése már 1,5 hónapot vett igénybe! A 3500 m

3 összmennyiségű víz alatti kolkrét beton durva adaléka 40/100 mm szemnagyságú, 45% hézagtartalmú porfirzúzalék volt. A kitöltő kolkrét habarcs finom adaléka 0/3 mm szemnagyságú rajnahomok, kötőanyaga 750 kg/m

3 HOZ 350 L jelű 30% klinkertarlalmú kohósalak cement volt, ami kb. a hazai С 400 minőségnek felel meg. A kész víz alatti kolkrét tömegbetonra vonatkoztatva a cementadagolás csupán 338 kg

;/m

3-re adódik! Ezzel 28 napos korban 2,35 t/m

3 térfogatsúlyt, 317 kp/cm

2 (38 napos korban 349 kp/cm

2) nyomószilárdságot, 32 kp/cm

2 hajlításból származó húzószilárdságot, 7 att-nál 48 óra alatt 3—5 mm vízbehatolási mélységet értek el. Az előírt betonszilárdság ezzel szemben csak Bn 250 volt. A munkához 2 db 10 — 12 m

3/óra teljesítményű kolkrétkeverő berendezést, az injektáláshoz 4 db D 10 D típusú Colmono szivattyút használtak, amelyek 50 mm átmérőjű tömlőkön szállították a mintegy 100 m-re levő injektáló csövekhez a habarcsot. Ezek 38 mm átmérőjű acélcsövek voltak, a durva adalékba 1,5—2 m távközben beverve. Az injektáló csöveket nem a magasan levő térszínről verték és tápl álták,hanem a mintegy 10 m-rel mélyebben levő vízszínen úszó munkatutajról. A habarcs szintjét 50 mm átmérőjű csövekben termoszondával (4. ábra) mérték s a vázanyag felső szintjének elérése után az injektáló csöveket azonnal kihúzták, majd újra felhasználták. A felvízi és alvízi előkikötők csatornafenekét is víz alatti kolkrét betonnal biztosították (20, illetve 40 cm vastag). Ezt a módszert korábban már a Neckar oldalcsatornáinak Landenburgnál, illetve Wieblingennél való kiépítésénél is alkalmazták. A részletek ismertetése nélkül felsorolunk még néhány olyan objektumot, amelyeknél körülbelül hasonló módszerekkel készítettek nagytömegű vízalatti betonokat (7): — Bremerhavenben a Geesten dagálijkapu zsilipjének 1,90 m vastag alaplemeze (445 m

3), valamint a 2 db küszöbmű 2,0 m vastag alaplemeze (590 m

3); — Bremerhavenben a Geesten árvízkapu 2,50 m vastag alaplemeze (4540 m

3); — tengeri zsilip külső főjének 2,80 m vastag alaplemeze Leer Osljrieslandnál (800 m

3); ' — a Papenburg tengeri zsilip belső főjének 2,0 m vastag alaplemeze (580 m

3); — Cuxhaven új halászkikötője tengeri zsilipjének belső-, középső- és külső fője 0,60 — 0,80 m vastag alaplemeze (1700 m

3). Alkalmazzák továbbá a kolkrét betont víz alatti betonként minden olyan esetben, amelyben hagyományos — álló vagy mozgótölcséres — kontraktor eljárással