Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

4. füzet - Szilágyi László-Szilvássy Zoltán: A kolkrét beton és alkalmazási lehetőségei a vízépítésben

A kolkrét beton 515 Stabilitás A viszkozitás és tixotrópia együttes következményeképpen a kolkrét cementpépek és habarcsok nem hajlamosak szétosztályozódásra, azaz a cementszemcsék vagy a homokszemcsék nem ülepednek ki. A cementgél a keverővizet is megköti és így vízkiválás sem jelentkezik (a betontechnológiában ezt a vízleadást a friss beton „vérzése" néven ismerik és a bedolgozott beton felületén megjelenő csaknem teljesen tiszta — víz jelzi). A stabilitás és viszkozitás teszi lehetővé a cementpépnek, vagy habarcsnak az általános gyakorlatban használtakénál nagyobb távolságokra történő szivattyúzását. Ugyancsak a cementgél stabilitásának következménye, hogy a megkevert cementpép vagy habarcs további vizet csak intenzív keverés hatására vesz fel, ami víz alatti alkalmazások szempontjából alapvető jelentőségű. Zsugorodás A betonok kötés és szilárdulás közbeni zsugorodása a fölös mennyiségben jelenlevő keverővíz eltávozásának következménye. A jelenség az agyagtalajok zsugorodásával analóg módon játszódik le, ugyanis a párolgás során az egyre kisebb kapilláris hézagokba visszahúzódó víz meniszkuszának görbülete fokozódik és ezáltal növekszik a belső húzófeszültség is. Köztudomású, hogy a zsugorodási hajlam a cementadagolással együtt fokozódik. A kolkrét eljárással kevert cementpép esetében egyedi szemcsék csak a hidrátgélbe beágyazva, abban szuszpendálva vannak jelen és a gél kristályosodása szilárd vázat alkotva megakadályozza a kapilláris pórusok kialakulását. A kolkrét cementpéppel készített habarcsok és betonok ezért alig zsugorodnak. Exoterm ia Exotermia alatt a cement hidratációja közben bekövetkező hó'fejló'dést értjük. Általában kötéshőnek nevezik, holott helyesen hidratációs hőnek kellene nevezni, de mivel a hagyományos módszerekkel kevert betonok esetén a cement nagy részének hidratációja a már bedolgozott betonban következik be, a betontechnológiában kötéshőről szokás beszélni. A kolkrét keverési eljárás már a keverőturbinában tökéletes hidratációt eredményez, amit az ott mérhető jelentős hőfejlődés és hőrnérsékletnövekedés is jelez, ezért a kolkrét cementpéppel készített habarcsokban és betonokban további hőfejlődés már nincs. így a kötéshővel kapcsolatos — elsősorban tömegbetonok esetén jelentős — problémák is elesnek. Tömörség A megszilárdult betonok tömörségét — megfelelő szemszerkezetű adalékanyagot feltételezve — elsősorban a megszilárdult cementkő tömörsége határozza meg. Ez viszont attól függ, hogy a korábbiakban vázoltak miatt fölös mennyiségben adagolt keverővíz elpárolgása nyomán maradnak-e légbuborékok a cementkőben. Nyilvánvaló, hogy nagyobb vízfelesleg esetén a légbuborékok térfogata is nagyobb, ami a cementkő — és ezzel a beton — tömörségének rovására megy. A kolkrét cementpép az intenzív gélesedés és hidratáció következtében a keverővizet megköti és az a szilárdulás során a képződő cementkristályokba beépül, úgyhogy a megszilárdult cementkőben — a hagyományos betonokhoz képest — csak elenyésző mennyiségű légbuborék marad, azaz a beton sokkal tömörebb. 3*