Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
450 Virág Mihály ahol : d VB , „ dV k —— a tarozoba befolyo vízmennyiség időbeni alakulása, a tározóból kifolyó vízmennyiség időbeni alakulása, és — a tározás időbeni alakulása. dt A tározási diífernciálegyenletnek a grafikus megoldásával (az ún. Sorrensenmódszerrel) a kifolyó vízmennyiség időbeni alakulása a befolyó vízhozamok ismeretében az (1) felhasználásával számítható [4]. A Sorrensen-módszer azonban fordított értelemben is felhasználható, azaz a kifolyó vízmennyiség időbeni alakulása és az (1) alapján a befolyó vízhozam-idősor számítható, vagyis az előzőekben felvetett probléma megoldását kapjuk. A számítás lépései a következők: t. A Q = f(S) függvény előállítása. Kiindulási alapadatok: — a vízfolyás — mérési szelvény feletti — hossz-, kereszt- és völgyszelvényei, — a vízgyűjtő hidrológiai hossz-szelvénye (a vízgyűjtő terület vízfolyás hossza menti alakulását mutató ábra). a) A Q = f(S)s=o pont meghatározása: — A vízfolyást a hossz-szelvénye alapján szakaszokra bontjuk. Szakaszonként meghatározzuk azokat a vízszinteket, amelyek mellett nem lesz kiöntés úgy, hogy az egyes szakaszok felső és alsó végén a vízszintek csatlakozzanak a szomszédos szakaszok vízszintjeihez. — Ezeknek a vízszinteknek az alapján minden egyes felmért keresztszelvény vízszállítását meghatározzuk. — A kapott vízemésztő képességeket hossz-szelvénybe rakjuk (1. ábra). — A vízemésztő képességi hossz-szelvénynek azokhoz a szelvényeihez, amelyek alacsony vízszállító képességűek, számítunk egy-egy В értéket a összefüggés alapján, ahol Q a szelvény vízemésztő képessége, és F а szelvényhez tartozó vízgyűjtő teriilet. — Az így kapott több В érték és a vízgyűjtő hidrológiai hossz-szelvény alapján több vízhozam hossz-szelvényt szerkesztünk. A különböző В értékekhez tartozó vonalat felrajzoljuk a vízemésztő képességi hossz-szelvényre az észlelés helyéig, azaz alkalmazzuk a Myer—Csermák elvet (1). — A mérési szelvényben kiválasztjuk azt a vízhozam értéket, amelyhez tartozó vízhozam hossz-szelvény vízhozam értékei sehol sem lépik túl a vízfolyás vízemésztő képességét. Ez lesz a Q = f(S)s=o pont, vagyis az a mérhető vízhozamérték, amely esetén még nincs kiöntés az észlelési hely fölött (1. ábra). b) A függvényitöbbi pontjának a meghatározása. — Az évenkénti mért maximális tetőző vízhozamokhoz megszerkesztjük a javítatlan vízhozam hossz-szelvényeket. Egy kiválasztott mért tetőző értékhez tartozó vízhozam hossz-szelvény alapján megkapjuk minden egyes rész-szakasz minden egyes keresztszelvényéhez azt a vízhozamot, amelyet a kérdéses mért évi legnagyobb árhullám esetén szállított. — A Chezy-képlet alapján, fokozatos közelítéssel megbecsülhetjük, hogy az előzőleg meghatározott vízhozamokat az egyes keresztszelvények milyen vízállás mellett szállították az árhullám levonulásakor. A közelítést több lépcsőben végezzük el. Először a permanens esésből indulunk ki, majd az egyes keresztszelvényekben így becsült vízszintek összevetésével a hossz-szelvényből leolvasható eséssel számítjuk ki a második közelítés vízszintjeit és így tovább.
