Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

442 Horcher Ferenc 4. ábra. Az erdősáv az 1. sz. és 2. sz. mérce között Fig. 4. The protective forest belt between gages Nos 1 and 2 Abb. 4. Der Forstgürtel zwischen den Pegeln 1 und 2 2. A mérési eredmények és feldolgozásuk A mérés idején a szélviszonyok — a kísérletek szempontjából — nem voltak kedvezőek. Az első héten úgyszólván teljes szélcsend uralkodott. Csak a helyszíni munka második hetében indult meg a légmozgás. A legnagyobb észlelt szélsebesség 545 m/perc volt, s a legnagyobb hullámmagasságként ekkor az 1. mércén 52 cm-t, a 2-nél 24 cm-t, a 3-nál 24 cm-t, s a 4-nél 4 cm-t észleltünk. A hullámzás megfigyelése szempontjából kedvezőtlen, szélcsendes mérési időszak mellett tovább korlátozta az értékelhető adatok számát az is, hogy csak közelítően azonos szélirány mellett észlelt hullámmagasság-értékek hasonlíthatók össze. Amellett ugyanis, hogy a part felől fúvó, vagy a partvonallal közelítően párhuzamos irányú szél hatására nyilvánvalóan nem keletkezhetett gyakorlati szempontból figyelembe vehető hullámzás, az öbölszerű hajlatban levő mérési szelvény környezetében elterülő ártéri erdősávok miatt csak a partvonalra merőleges, vagy attól nem nagy mértékben eltérő szélirány mellett alakulhatott ki akadálytalanul a hullámzás. A mérési szelvény közel észak —déli iránya folytán ezért csak az ÉNy — É — ÉK szögnegyedbe eső, szél hatására keletkező hullámzást lehetett figyelembe venni a hullámképződés mértékének megállapításához. Ilyen körülmények között viszonylag kevés — mércénként 5 — 6 db — összetartozó szélsebesség-hullámmagasság adatpárhoz jutottak a mérések. Az adatok feldolgozása során első a szélsebesség és a nyílt vízen keletkező hullámok magassága közti összefüggés meghatározása volt. Ezért összeállítottuk az összetartozó szélsebesség —hullámmagasság adatpárokat. Ezeknél a kétszer mért szélsebességeket