Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
1. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése
A felszíni lefolyás vizsgálata 31 vetett gondolat ( Kienitz, 1972/b), hogy egy modell- vagy előrejelző rendszer jóságát vizsgálva nem vehetjük azonos súlyúnak a vízhozam előrejelzésében és a hullám bekövetkezésének időpontjára vonatkozó becslésben elkövetett hibát. Ennek az állításnak a helyességéről a 11. ábrán bemutatott vázlat közvetlenül meggyőzhet. Az első esetben az idő becslése tökéletesen sikerült, a vízhozam (vagy vízállás) hibája viszont 50%-os, így a legkisebb négyzetek módszerével számított megbízhatósági mutató р г = 0,25. A második esetben viszont a vízhozam előrejelzése volt hibátlan, az árhullám kialakulásának időpontját viszont a rendszer egy fél hullámhosszal korábbra jelezte, így a 20. egyenletből számítható megbízhatósági index p"= 1,75. Ezzel szemben viszont nyilvánvaló, hogy az árvédelem szervezéséhez a második eset lényegesen megbízhatóbb előrejelzést szolgáltat az első vázlaton mutatott becslésnél, jóllehet, az általánosan elfogadott mutatószám ezt ellenkezően jelzi. 3) b) 11. ábra. Különböző tényleges és elorejelzett hullám összehasonlítása a hibák négyzetösszegei alapján Fig. 11. Comparison of several flood hydrographs as actually observed and as predicted, on the basis of the sum of squared errors. 1 = actual flood hydrograph, 2 = forecast hydrogrciph Fig. 11. Comparaison des différentes ondes réelles et prévues, sur la base des sommes des carrés des erreurs. 1 = onde de crue réelle ; 2 = onde de crue prévue Ennek figyelembevételével dolgoztuk ki azt a kettős mutatón alapuló minősítési rendszert, amely először megkeresi az elorejelzett hullámnak azt a At időben történő eltolását, amely a hibák négyzetének legkisebbjét szolgáltatja (12. ábra): P = Pmin nqha Ax = At, s a különböző rendszerek megbízhatóságát a p n At T n értékpár alapján ítéljük meg (ahol T 0 az előrejelzés időelőnye). Számítógépi programot is dolgoztunk ki, amely a Ax értékek fokozatos változtatásával rendre meghatározza a p^Ax,); p 2(Ax 2); ... értékek sorozatát és ezek közül kiválasztja a p mi n(At) értéket, megadva egyúttal az ehhez tartozó At értéket is.
