Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Mantuánó Jenő: A Dráva vízjárásának vizsgálata

A Dráva vízjárásának vizsgálata 377 Ország Vízgyűjtőterület Olaszország 350 Ausztria 25 739 Jugoszlávia 8 023 Magyarország 6 378 40 490 0,8 63,6 19,8 15,8 100,0 A Dráva kb. 700 km-es hosszán 1200 — 1100 m szintkülönbséggel érkezik a befogadó Dunába. Ha az esésviszonyokat vizsgáljuk, akkor a folyó felső szakasza alpesi jellegű, míg az alsó harmada, ahol a maga által feltöltött üledékben folyik, már síkvidéki jellegű. A torkolattól felfelé az esésviszonyok a következőképpen alakulnak: Torkolat —Eszék (Ősiek) Eszék (Ősiek)-Révfalu Révfalu—Bélavár Bélavár—Örtilos Őrtilos—Ormozs Ormozs—Villach Villach—Sachsenbu rg Sachsenburg—Lienz 5—6 cm/km 13— 15 cm/km 25— 30 cm/km 30— 35 cm/km 80- 85 cm/km 120-130 cm/km 130-140 cm/km 200-210 cm/km 0- 19,0 fkm 19,0-120,0 fkm 120,0-190,0 fkm 190,0-235,0 fkm 235,0-315,0 fkm 315,0-541,0 fkm 541,0-596,0 fkm 596,0-670,0 fkm E fölött a Drávának — mellékvízfolyásaihoz hasonlóan — nagyobb esésű szakasza van (2. ábra). A vízfolyások esésviszonyai híven tükrözik a domborzati viszonyokat, illetve ezek szerkezeti kialakulását. A mellékvízfolyásokat négy típusba sorolhatjuk (-3. ábra): a) Nagy esésű és lépcsős esésvonalú a vízgyűjtő Xy-i végén eredő Isel és az attól K-re elhelyezkedő Lieser, ami azt mutatja, hogy a területen kicsi az erózió, illetve az ott levő kőzetek (gneisz, csillámpala) ellenállása nagy. Ezeken a mellékvízgyűjtőkön a lefolyás gyors, a kiváltó meteorológiai hatás után az árhullámok késleltetés nélkül jelennek meg (I. típus). b) Kezdeti nagy esésű, majd hosszú kisesésű szakasza van a Möllnek, a Gurknak, valamint a Murába torkolló Mürznek. A három mellékvízfolyás közül legmagasabb térszínen a Möll ered, hidrológiai jelentősége is nagy. A nagy esésű szakasz után szerkezeli árokban folynak tovább ezek a vízfolyások, a Gurk esetében az alsó szakaszon már a medence a térszíni forma. Az árhullámok késleltetve követik a meteorológiai hatásokat, a kisebb mértékű tározódás hatása miatt (II. típus). c) Szerkezeti völgyben eredő és útjukat ott folytató vízfolyások közé tartozik a Gail és a Lavant, melynek esése — alpesi viszonylatban — kicsi. Az árhullám levonulása bizonyos késleltetéssel jár, s mivel a kis esésekhez kis sebességek tartoznak, ez lehetővé teszi a völgytalpban ineanderek kialakulását (111. típus). d) A parabolái legjobban megközelítő esésvonalúid; az Alpok DK-i elővidékén eredő vízfolyások, melyeknek felső szakasza szilárd kőzetben van, de útjuk nagy részét már laza kőzetekben folytatják. E mellékvízfolyások alsó szakaszai igen kis esésűek, itt már az árhullámok összegeződésével, a befogadó visszaduzzasztásával is számolni kell (IV. típus).