Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

334 Ihrig—Károlyi—Károlyi—Vázsonyi: A magyar vízszabályozás a vizekkel való foglalkozás — a történelem folyamán — előbb csak mint egyszerű vízhasználatok, majd pedig mint a legkülönfélébb vízimunkálatok jelentkeztek. Ez utóbbiak keretében alapvető munka a vizek szabályozása volt, ami alapját és lehetőségét teremtette meg a következő idők céltudatos vízhasznosításainak és korunkban a vízzel való teljes célú gazdálkodásnak. Alapvető lépés volt a rendszeres és céltudatos vízszabályozási munkák sorozatának megindítása és végrehajtása. A vizek hasznosítása és a vízzel való teljes célú gazdálkodás nem fejlőd betett volna ki az embernek a természetben található vízrajzi feltételek javítására irányuló küzdelme, a vízszabályozási munkák nélkül. Ezek a gondolatok vezették a könyv szerkesztőjét, mikor annak a nagy munkának történeti összeállítását végezte, mely munkát a magyar nép végzett a Kárpátmedencében, hogy a vizek szabályozásával napjaink életét biztosító, rendezett vízrajzi állapotokat hozzon létre, és ezzel a teljes célú vízgazdálkodás alapjait megvesse és azt lehetővé tegye. A könyv Bevezetése — a történelmi események helyes értékelése végett — a természeti adottságok őskialakulását, vízrendszerének fokozatos fejlődését, majd a Kárpát-medence történelmi időkben kialakult vízrajzát, vízszabályozásának feladatait és módszereit ismerteti, mely egyszersmind az egész könyv által ismertetetttörténelmi anyag műszaki-gazdasági vonatkozásait is megszabja. Ez a Bevezetés, első fejezetében a Kárpát-medence ősvízrajzát, vizeinek kialakulását — vagyis a geológiai kutatás eredményeinek összefoglalásával a földtörténeti múlt ismeretét — a második fejezetében pedig a magyar medence történelem folyamán kialakult vízrajzát, és ennek megfelelő vízszabályozási feladatoknak és módszereknek kialakulását igyekszik röviden adni. A könyv — a továbbiakban — a vízszabályozás történeti anyagát két részben adja. Az 1. Rész a magyar „vízimunkálatok" rövid története, különös tekintettel a vizek szabályozására, a II. Rész pedig az egyes vízvidékek „vízszabályozási munkáinak" fejlődéstörténete : A és В részben külön a IJuna völgyére és külön a Tisza völgyére vonatkozólag. Az I. Bész széles körű tudományos történelmi kutatásra alapozott anyagot ad a vízi munkálatokról. Anyaga tágabb, mint amit a könyv címe mond. A vízszabályozás munkáján túlmenően többször foglalkozik a vízhasznosítás egyes kérdéseivel vagy a vízépítéssel kapcsolatos egyéb munkák (pl. öntözés, vízerő-hasznosítás, hajózás, hídépítés) történetének egyes fázisaival természetesen olyan mértékben, amennyiben kapcsolatai a vízszabályozás munkájának fejlődését és így történelmi folyamatát befolyásolják. Minden esetre egyet kell érteni ezzel a feldolgozásmóddal, mert a vízszabályozásnak, illetőleg műszaki munkájának — mint a vízi munkálatok egy részének — a történelmi kapcsolatok és összefüggések feltárása végett a helyét kell megadni a vízi munkálatok történelme keretében. Szerző munkája mint írásmű érdekfeszítő, stílusa élvezetes. Ez a Rész az 1. fejezetében röviden végigviszi az olvasót a Kárpát-medencében a római és avar koroktól kezdve a magyarok letelepedésének és a török hódoltságnak idején, majd a továbbiakban az ország vízi munkálatait négy korszak szerinti beosztással tárgyalja. Ezek a rész egyes fejezetei szerint: a 2. fejezet, vízi munkálatok az ország gazdasági újjászervezése (1711 — 1825), 3. fejezet, vízi munkálatok a reformkor (1825 — 1850), 4. fejezet, vízszabályozás а XIX. század második felének és а XX. század elejének (1850—1919) idején és 5. fejezet, vízi munkálatok a két világháború közötti (1919—1945) időben. A könyv II. Ítésze már az egyes „vízszabályozási" munkák részletes műszaki fejlődéstörténetét írja le úgy, ahogy azok vízvidékük — a Duna és a Tisza völgye — „vízszabályozásának" története keretébe illenek. Az egész II. Rész vizsgálati alapját az 1782 — 1785. évi, ún. II. József császár korabeli — tehát a nagyobb szabályozási munkák megkezdése előtti — első országos, nemzetközi viszonylatban is úttörőnek számító katonai felmérés térképlapjai adták. Az azóta két évszázad alatt végrehajtott vízszabályozási munkák értékelésének alapja ennek a térképi állapotnak a mai állapottal való összehasonlítása, és a történeti anyag a kettő közötti időben a vízszabályozás műszaki fejlődéstörténetének részletes kifejtése. Az összehasonlítás végett a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben készítették el a régi állapotokat és a mai állapotot mutató egyező nagyságú térképeket. Ezek a térképek a szabályozás előtti és utáni vízrajzi viszonyokat és az erdőborítottságot