Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
2. füzet - Barna Aladár-Danicska Lajos-Nagy László: A Gabcsikovo-nagymarosi vízlépcső hatása az európai víziútrendszerre
A Gabcsikovo—nagymarosi vízlépcső 285 kedvezőtlenebb haj óút-paramé terei vei nautikai szempontból szakaszjelleg-változást okozna. A szakaszjelleg-változás a karavánok szétbontását, újraösszeállítását tenné szükségessé és a karaván továbbításához az átlagosnál nagyobb meghajtóteljesítményt igényelne. A tolóhajózás általános és üzembiztos bevezetése ezen a szakaszon csak a szakasz csatornázásával, illetve a Vízlépcső megépítésével a hajóút-paraméterek és a hajózási viszonyok nagy mértékű javítása útján oldható те.]. Az új hajózási módszerek nemzetközileg tipizált egysége 1 a vontaióhajózással szemben nagymértékben növelik az élő- és holtmunka termelékenységét, fokozzák a gépesítés, az automatizáltság lehetőségeit és mértékét, a szállítás egészének korszerű végrehajtását. A Rajka—gönyűi Duna-szakasz csatornázásának számottevő előnye, hogy a tolóhajózási módszer e szakaszon is alkalmazhatóvá válik. A vízlépcsőrendszer egyéb hatásai A folyócsatornázásnak a többcélú — vízi közlekedés, vízerő-hasznosítási és vízgazdálkodási — jelentősége mellett nagy térségekre kiterjedően gazdaságföldrajzi hatása is van. Ennek a hatásnak két szempontból van nagy jelentősége: — az egyik: a kiépített víziút-rendszerek hatásterületének gazdasági fejlődését sokoldalúan meggyorsítja, — a másik: a vízi út kiépítésének integráló hatása révén a víziút-hálózat további fejlesztésének alapjává válik. /. Tényleges adatok bizonyítják, hogy a vízi utak mentén fekvő területek ipari potenciálja nagyobb, mint a vízi utaktól távol fekvő területeké. Ez nemcsak a közvetlen vízi közlekedési előnyök (kedvező szállítási költség, nagy hordképességű járművek, a hasznos és önsúly kedvező aránya stb.) következménye, hanem annak is, hogy ezek vízgazdálkodási, energiagazdálkodási hatásokkal együtt, komplexen jelentkeznek. A hatások eredőjeként tehát az általános gazdasági, de elsősorban az ipari fejlődés számára kedvező telepítési feltételek jönnek létre. Következményük még, hogy az általuk érintett területek infrastruktúrája gyorsabban fejlődik és az sem elhanyagolható, amit a vízi utak kiépítése vízgazdálkodási hatásuk révén a mezőgazdaságra jelent. Példaként megemlítjük, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban az ipari termelés volumene a vízi utak mentén mintegy 3,5-szer nagyobb, mint a vízi utaktól távolabb fekvő területeknél és a termelés növekedési üteme is gyorsabb. Utalni lehet ilyen vonatkozásban a Szovjetunió (például a Volga és Don vidéke), az Egyesült Államok (például a Mississippi, Tennessee-völgy) és sok más ország példájára. Közismert az is, hogy hazánkban az ipari potenciál a Duna mellett magasabb, mint az ország más területein: az ipari foglalkoztatottak száma például a Duna menti területeken mintegy kétszerese az ország más területein foglalkoztatottaknak. A Duna és a Rajna összeköttetésének kiépítésével párhuzamosan megindult a hatásterületén levő ipari területek fejlődése. Folyamatban van már a Kelheim és Linz környéki ipari gócpontok fejlesztése és kiépítése: az előbbi helyen vegyi és cellulózipar, az utóbbi helyen — ami egyébként Ausztria legnagyobb ipari központja — a kohászat és a nitrogén alapanyagra támaszkodó nehézvegyipar.
