Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
1. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése
A felszíni lefolyás vizsgálata 21 görbék is (7/b. ábra). Ez a csoport az л—оо határon a P 0=P s+P LthaP s (12) görbéhez tart. A gyakorlati mérésekkel történő összehasonlítás adhat majd választ arra a kérdésre, hogy melyik rendszer milyen esetekben jellemzője a tényleges intercepciónak és mikor fogadhatjuk el a (10) ill. a (12) egyenletre egyszerűsített összefüggést jó közelítő megoldásként. Az intercepció teljes mennyiségét párolgási veszteségnek tekinthetjük, hiszen a növényzeten (leveleken, ágakon, törzseken) tározódott víz vagy a csapadékhullás időtartamán belül, vagy azt követően elpárolog. Hasonló párolgási veszteség jelentkezik ugyanezekben az időszakokban (az eső idején és azt követően) abból a csapadékból is, ami már elérte a felszínt és ott lepelszerűen, barázdákban és eróziós árkokban, vagy esetleg a termőréteg felszínközeli zónájában lassan a medrek felé mozog előre. Ha tehát az előzőekben említett vizsgálatokkal sikerül az intercepciót számszerűen jellemeznünk, ehhez — a teljes párolgási veszteség meghatározása érdekében — hozzá kell adnunk a felületről elpárolgó mennyiséget is. Az utóbbi értékéről azonban nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre és közvetlen mérésére sem ismerünk módszert. Kétségtelen, hogy a csapadékhullás idején, amikor a levegő páratartalma megközelíti, sőt többnyire eléri a telítettséget, a párolgás értéke elhanyagolhatóan kicsiny. Azonban a felszínen a lefolyás a lejtők szögétől függően hosszan elhúzódhat, így a felszínt elért csapadékból a veszteség még az eső megszűnte után is jelentős lehet, mert a párolgási felület nagy. Minthogy — mint említettük — ennek a párolgásnak mérésére közvetlen eszköz, módszer nincs, ezért meghatározására kiindulásul talán azt a hőveszteséget használhatjuk fel, amelyet a csapadék hullását követően a terephez csatlakozó légrétegben tapasztalunk. Ez a hőösszeg nyilvánvalóan arányos a növényzeten visszatartott és a felszínen előremozgó vízből elpárolgó mennyiségnek a folyadékfázisból gőzfázisbatörténő átviteléhez szükséges párolgási hővel. A felszínközeli légréteg észlelt hőcsökkenését tehát felhasználhatjuk arra, hogy az intercepció és a felületről bekövetkező párolgás együttes értékét számítsuk. így egyrészt ellenőrizhetjük ilyen módon az előzőekben vázolt modellel meghatározott intercepciót, hiszen várható, hogy a felületről történő párolgás az intercepcióhoz viszonyítva kis érték, és így a két úton számított mennyiség nagyságrendileg egyező kell, hogy legyen. Az várható, hogy a hőveszteségből meghatározott érték a nagyobb és a különbség a felületen mozgó víz párolgását jellemzi. c) A hatékony csapadékot csökkentő beszivárgás vizsgálata A 6. ábrán bemutatott kapcsolathoz nagyon hasonló lefutású görbét, illetőleg görbesereget javasol Bogárdi (1972) is a hatékony csapadék meghatározására. A külföldi irodalomból átvett módszer azonban együtt jellemzi az intercepciót és a beszivárgási veszteséget, ezért a görbék paramétereként egy, a lehetséges beszivárgást leíró indexszámot ad meg. Helyesebbnek tartjuk azonban a felszín fölötti tározódás és a beszivárgás külön vizsgálatát, mert a két fizikai folyamat egymástól eltérő és független, kapcsolatuk legfeljebb annyi, hogy a felületet elérő csapadék intenzitása felső korlátot szabhat a lehetséges beszivárgásnak.
