Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
1. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése
A felszíni lefolyás vizsgálata 19 Ezt a helyzetet, ha továbbra is feltételezzük, hogy a levélzet olyan tárolóként értelmezhető, amelynek az átfolyás megindulása előtt fel kell telnie, az origón átfutó egyenessel ábrázolhatjuk, amelynek hajlása a fedettség mérőszámának függvénye: tg a = c. (7) Ez az egyenes [3] a 2. jelű egyenessel való metszéspontig érvényes. Innen a kapcsolatot tovább már a 2. jelű egyenes jellemzi. Az eddigiek során feltétel volt, hogy a terepszintet csak a tároló feltöltése után éri el a csapadék. A levélzet ezzel szemben nem ilyen, tálcaszerű tárolótér, ezért a két egyenessel (a 2. és a 3. jelűvel) megszabott kapcsolat csak mint szélsőséges helyzet értelmezhető, míg a tényleges állapotot olyan görbe írhatja le, amelynek a 3. egyenes érintője az origóban, a 2. egyenes pedig aszimptotája. A kapcsolati vonal görbülete sem állandó, az a növényzet fajtájától és fejlettségétől, továbbá a csapadék intenzitásától és más meteorológiai tényezőktől (pl. szél) is függhet. Igazolható, hogy a keresett jellegű kapcsolat (4. görbe) háromparaméteres függvénnyel megközelíthető: +М1-Г7 W-lb (8) P 0=Ps \ + a— A (8) egyenletben szereplő paraméterek értelmezése és a meghatározásuk érdekében eddig végzett vizsgálatok eredményeinek összefoglalása a következőkben adható meg: — P L a maximális tározódás, amely kapcsolatba hozható a növényzet fajtájával és fajlagos levélfelületével (az 1 in 2 területen levő növényállomány teljes levélfelületével), amely természetesen a növény fejlődését követő változó érték. Az eddigi vizsgálatok alapján ismerjük a legfontosabb növényfajták fajlagos levélfelületét leíró indexszámokat (Petrasovits, 1969). Hátralevő feladat a tározókapacitás és a levélfelület közötti kapcsolat meghatározása. Ennek érdekében a kísérleti mérések megkezdődtek. — a a fedettség mértékétől függő paraméter « = 1-1. с (9) A fedettség és ezzel az a paraméter meghatározásához több mérési sorozat áll már rendelkezésünkre. Ezek egységes értékelése — és ahol szükséges, kiegészítő mérések elvégzése — a következő előttünk álló feladat. — n a kapcsolati vonal görbültségét jelzi és — mint már említettük — sok változó függvénye. Ezért összegyűjtjük és kiegészítjük a korábbi intercepcióra vonatkozó méréseket, majd a másik két paraméter ismeretében megkíséreljük, hogy ennek az összetett jellemzőnek legalább a gyakorlatban elfogadható közelítő értékét meghat ározzu к. Megjegyezzük, hogy a 8. egyenletként jelölt görbesereg (7/a ábra) csupán egyik lehetséges — igaz a legegyszerűbb — családja azoknak a görbéknek, amelyek az origóba meghatározott érintővel futnak be és a transzformált rendszerben 2'
