Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
2. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése. II. rész
A felszíni lefolyás vizsgálata 235 meghaladják a kívánt küszöbértéket — éppen a korlátozott hosszúságú ténylegesen észlelt tartomány miatt nem feltétlenül mutatja egyik vagy másik módszei megbízhatóbb voltát. Az alkalmazandó eloszlási függvény helyes megválasztásához segítséget csak az nyújthatna, lia a halmazok elemeinek eredetéből, fizikai jellegéből következtetni tudnánk egyik vagy másik eloszlási típus megbízható alkalmazására, amint erre a kisvízi hozamok valószínűségét tárgyalva példát mutattunk be a sztochasztikus modelleket tárgyaló fejezetben. Ezen az úton jelentett előrelépést a háromváltozós gamma függvény alkalmazása, ami egy lényeges fizikai követelmény kielégítésével tűnik ki, alulról határolt eloszlást jellemez. Ezt a feltételt egyébként a lognormál eloszlás is kielégíti, vitatható azonban, hogy állandó vízhozamú folyókon az utóbbi alsó korlátja (ö mi n = 0) kielégítő-e vagy helyesebb olyan additív tag további paraméterként történő figyelembevétele, amely a zérustól eltérő alsó korlátot adja meg. Az utóbbi esetben viszont ennek a határértéknek felvétele bizonytalan. Rá kell mutatni azonban arra, hogy a kis értékek környezetében kielégített fizikai feltétel még nem ad biztosítékot arra, bogy a választott eloszlási függvény nagy szélsőséges értékek irányába extrapolálva is kielégítően megbízható eredményt szolgáltat. Az eloszlási függvény szükséges fizikai értelmezésének elvét juttatják kifejezésre azok a kutatók, akik külföldi eredményeket — elsősorban Todorovic munkáját — követve javasolják, hogy külön vizsgáljuk egy adott korlát túllépése számának valószínűségét meghatározott időszakon belül, ami igazolhatóan Poisson eloszlást követ, és külön elemezzük az egyes időszakokban előforduló valószínűségi változók és az azok legnagyobb várható értékei közötti kapcsolatot, végül pedig a kettő kombinációjából határozzuk meg az árvizek jellegét legjobban kifejező eloszlási függvényt (Zsuffa, 1971; Bogárdi, 1972). Még további lépés ezen az úton annak a valószínűségi skálának a kidolgozása, amely lehetővé teszi az említett módszer gvors, grafikus alkalmazását (Zsuffa István szóbeli közlése). Annak érdekében, hogy a fizikai elvekkel alá nem támasztott eloszlási függvények felső, bizonytalan, extrapolált szakaszát ellenőrizni tudjuk, indultak meg azok a genetikai vizsgálatok világszerte, amelyeknek célja a „lehetségeslegnagyobb csapadék" (m. p. p.), illetőleg a „lehetséges legnagyobb árvíz (m. p. f.) meghatározása. A csapadékvizsgálatok alapja az észlelt nagycsapadékok felső korlátjának meghatározása a beáramló légtömegeknek a harmatpont figyelembevételével számított legnagyobb lehetséges páratartalmából, majd a csapadékgócok kritikus területi elhelyezése, valamint a leggyorsabb egymást követő megjelenése alapján a legnagyobb eredő csapadékot adó rendszer szuperponálással történő megállapítása. Bár Magyarország területén ezek a vizsgálatok a zárt medence jelleg és a különböző klímaterületek egymásra hatása miatt lényegesen bonyolultabb, mint a tenger felé nyitott, nagy, sík területeken (Mississipi-völgy, Kelet-Afrika), a vizsgálatok megindultak és reméljük, rövidesen legalább tájékoztató adatokat szolgáltatnak majd (Botlolainé, 1972). Annak érdekében, hogy az így számított m. p. p.-ből lehetséges legnagyobb árvizet számíthassuk, a korábban részletezett lefolyási vizsgálatok eredményei szükségesek. A legnagyobb lehetséges csapadékhoz hozzá kell rendelnünk ugyanis a valószínű lefolyási értéket is. Nehezíti ezt a vizsgálatot, hogy a csapadék és a lefolyási hányad nem egyértelműen összetartozó értékek, nem is függetlenek azonban egymástól. A kapcsolat jellegének feltárását a már megkezdett genetikai árvízvizsgálatoktól várjuk.
