Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
2. füzet - Dégen Imre: A Tisza hasznosítása Magyarországon és a tiszavölgyi országok vízgazdálkodási együttműködése
182 Dégen Imre Az öntözés kiterjesztése nemcsak az időjárás szélsőségeinek, az aszály okozta károk leküzdésének volt hatékony eszköze, hanem számottevően hozzájárult a mezőgazdaság belterjes fejlődéséhez, a terméseredmények fokozásához is. Az ország mezőgazdasági termelésének 50%-a a Tisza vízgyűjtőterületéről származik, és a mezőgazdasági termelés várható átlagos évi növekedése a következő 15 éves időszakban 2—4%-ra tehető. Számos mezőgazdasági üzemben a termés alakulását már most — a következő években pedig egyre több helyen — a vízzel való ellátottság befolyásolja. A mezőgazdaság jelenlegi fejlettségi fokán a nagyüzemi gépesítést már általánosan, a komplex termelési rendszerek gépláncait pedig egyre több gazdaságban alkalmazzák. A műtrágya-felhasználás az 1962. évi 1,7 q/ha-ról tíz év alatt 5,9 q/ha-ra nőtt. Ilyen nagy adagú műtrágyamennyiség maradéktalan hasznosulása a „száraz" években mesterséges vízpótlás nélkül alig lehetséges. A területegységre vonatkoztatva nagyobb vízigényű intenzív növényfajták is rohamosan tért hódítottak. Mindezek következtében már a szárazgazdálkodás fejlesztésére fordított eszközök jobb hatásfokú hasznosulása érdekében is megnövekedett az öntözés jelentősége. Vizsgálataink szerint, természeti adottságainkat és gazdasági fejlődésünket figyelembe véve, 1985-ig a Tisza-völgyben a mezőgazdaságilag művelt területnek legalább 18%-án indokolt megteremteni az öntözés feltételeit, mintegy 70%-os mértékben az esőztető öntözési mód alkalmazásával. Az öntözés fejlesztése — figyelembe véve a meglevő öntözőberendezések gyors elavulását — a technikai váltás időszakához érkezett. A régi berendezéseket munkaerő-takarékos, korszerű eszközökkel váltjuk fel. A gépi áttelepítésü berendezések széles körű alkalmazására kerül sor. Nagyszámú külföldi gyártmányú berendezés, köztük a szovjet Fregat, és Volzsanka, valamint az NDK gyártmányú Jüterbog berendezések kerültek kipróbálásra. A tapasztalatok alapján a hazai műszaki fejlesztés eredményeként különböző berendezéseket alakítottunk ki. Megkezdtük e korszerű berendezések hazai gyártását. Az öntözéshez hasonlóan főleg a rossz termőképességű, szikes területeken fejlesztjük a tó gazdálkodást is, a jelenlegi 16 ezer ha-ról 26—28 ezer ha-ra. Az Alföldre jellemző, ritka beépítésű nagy lélekszámú települések közműves vízellátottsága korábban igen alacsony színvonalú volt. A vízellátás és csatornázás fejlesztése az elmúlt 10 évben gyorsult meg. Jelenleg a Tisza-tájon a lakosság 56%-a részesül vezetékes vízellátásban, szemben az 1960. évi 22%-kal. A víznyerésre nagyrészt a 80—300 m mélységek közötti harmad- és negyedkori üledékes rétegek alkalmasak. A szennyvízcsatornázás és -tisztítás azonban lassabban fejlődött, mint a vízellátás. Jelenleg ebben a térségben csak a népesség 16%-a által lakott terület van csatornázva. A népgazdaság távlati fejlesztési előirányzatai szerint várható, hogy 1985-ben a lakosság közel 85%-a lesz vezetékes vízzel és közel 60%-a szennyvízcsatornával ellátva. Az ipar éves frissvizigémje a Tisza völgyében jelenleg kb. 1 milliárd m : i. Várható, hogy 1985-ben eléri a 2 milliárd m 3-t. A vízvisszaforgatási arány 57%-os. A fokozatosan növekedő és koncentrálódó lakossági és ipari vízigények, helyenként olyan mértékűek, hogy azokat helyi vízforrás hiányában és műszaki-gazdasági okból is regionális vízellátóművekkei kell kielégíteni. Magyarország else, és ma is legnagyobb regionális vízellátó műve — amelyhez völgyzárógátas tározók is kapcsolódnak — éppen a Tisza vízgyűjtőjében, a Borsodi iparvidéken épült.
