Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Budapest csatornázása 157 Művek szervezetét, majd az új nagyüzem alapadatait, megalakulásának körülményeit és szervezeti tagozódását. A VIII. fejezetben a szerzők tetemes részt fordítanak a csatornázás üzemi kérdéseinek leírására. A törzscsatornáknak hossza 1971. dec. 31-én 1600,2 km, a bekötések hossza 591,4 km. E hálózatból kb. 480 km 00 évnél idősebb építmény. Az építési anyagot tekintve 225 km a múlt századból származó tégla, kő- és vegyesfalazatú szelvény, 270 km románcement-betonból, és 57 km bauxitbetonból épült. Ezek az adatok rámutatnak a csatornahálózat fenntartásának, tisztításának súlyos nehézségeire, de egyúttal azokra a jövőbeni feladatokra is, amelyek szükségessé válnak a már elavult csatornaszakaszok felújításával kapcsolatban. Tanulságosan szemlélteti a munka azt is, hogy a főváros rohamos fejlődése, új lakótelepek építése és különösen a felfokozott iparosodás következtében a hálózat fejlesztése, a meglevő csatornák, szivattyútelepek üzemben tartása egyre nehezebbé válik. A csatornatisztítási munkákat és a belső vizsgálatokat a múltban kizárólag, a jelenben nagy részben a csatornamunkások zárt szelvényben, kézi erővel végezték, illetve végzik. .Ma nagy erőfeszítést tesznek a munkálatok gépesítésére. A különböző veszélyes ipari melléktermékek hálózatba jutása különleges biztonsági intézkedéseket követel. Szerzők ezeket a berendezéseket, korszerű tisztítási és vizsgálati módszereket bőven részletezik. A hálózat fenntartás az 1971. évben 360 km hosszú csatornahálózatot tisztíttatott ki, a csatornákból 26 480 m

3 iszapot emeltek ki és 10 km hosszúságban javítottak ki elavult, tönkrement csatornákat. A fejezet ismerteti a szivattyútelepek, a hegyi és belvízlevezető árkok fenntartásával kapcsolatos teendőket is, valamint az árvízvédekezési munkák ellátására. A IX. fejezet a gazdálkodás címet viseli, és ismerteti a közigazgatási közvetlen kezelés időszakát 1945 előtt, majd tárgyalja az önálló vagyonkezelésű vállalat kialakításának indokait és az 1946 — 1972 évek közötti többszörös átszervezését. Üzemgazdasági, történeti szempontból tanulságos annak bemutatása, hogy a csatornázás, szennyvízkezelés, ár- és belvízvédekezés ellátásának milyen főbb költségtényezői alakultak ki az elmúlt 125 év során. A vállalati kezelési időszakában, 1946tól szembetűnő, hogy a Fővárosi Csatornázási Művek milyen jelentős összegekkel járul a népgazdaság terheinek viseléséhez. Az üzemszervezési és üzemgazdasági paraméterek feltárása általános üzempolitikai szempontból is érdeklődésre tarthat számot. A A', fejezet a Müvek oktatási, kulturális és dolgozóinak sportéleti tevékenységéről ad számot, míg az utolsó XI. fejezet a Müvek és a főváros általános vízgazdálkodása közötti kapcsolatot elemzi. Ma már általánosan ismert jelenség a bioszféra elszennyeződése, különösen az élővizekel fenyegeti komoly veszedelem. A fővárosi szennyvizek befogadója közvetlenül vagy közvetve a Duna. A folyóba bevezetett szennyvíz mennyisége naponta kereken egymillió m

3. A Művek egyik fő feladata a Duna szennyeződésének és terhelhetőségének állandó vizsgálata. A Müvek keretében szennyvízvizsgáló laboratórium működik, amelyet 1930-ban létesítettek. A csatornákba bevezethető veszélyes anyagok határértékeinek, ezzel kapcsolatban az ipari üzemekre kivethető szennyvízbírság mértékének megállapítása a Müvek legfontosabb feladatainak egyike. Az ipari veszélyes szennyvizek a csatornákban dolgozók egészségére, az építési anyagokra, a biológiai tisztítás folyamataira és a telepek gépészeti berendezéseinek üzemére rendkívül kártékony hatást fejtenek ki. Ennek érzékelésére jellemző adat, hogy életveszély miatt 100-250 km hosszban a csatornák vizsgálhatatlanná váltak. A könyv zárószava a Művek jövő feladataival foglalkozik és tömör összefoglalóban mutat rá a csatornázásnak a lakosság szociális igényei kielégítését célzó egyre szélesedő feladatkörére. A Fővárosi Csatornázási Művek ennek a monográfiának kiadásával a hazai műszaki-történelmi kutatás egyik jelentős ágazatának ismertetésével gazdagította műszaki irodalmunkat. A szerzők több évtizede egyrészt ma már hozzáférhetetlen, másrészt számos eddig közzé nem tett adatokat dolgoztak fel és ezzel elérték azt, hogy egységes szemlélettel tárják a szakemberek elé a Csatornázási Művek létfontosságú működésének egész területét.