Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

152 Bognár Gy.—

dr. László F.: A korszerű vezetés Az emberi aktivitás hatékonyságának a növekedésével egyre nehezebb lesz kielégíteni a vízigényeket részben a növekedésük, részben a forrásoknak a kibocsátott szennyvizek miatti fertőzöttsége miatt. Előtérbe kerül a nagy térségek komplex vízgazdálkodása, amely már az országhatárokon is túlterjed. Az igények térben és időben való eltérése a rendelkezésre álló készletektől kifejleszti a tarozást és más vízpótló rendszereket. A vízgazdálkodás nehézségei sokszor más ágazatokat is erőfeszítésre ösztönöznek és keresik a víztakarékos technológiákat. Az ár- és belvizektől mentesített területeken megjelenő népgazdasági vagyon és a kifejlődő termelőtevékenység miatt a területek védelmét fokozni kell. A vízgazdálkodási ágazat széles körű ágazati kapcsolatok igénybevételével végzi munkáját. Szempontjait figyelembe veszi a telepítéspolitika, a mezőgazdaság, ipari területfejlesztés, de a termelési ágazatok mindegyike. A vízgazdálkodás viszont ezek fejlődéséhez a szükséges vizet adja, vagy biztosítja a területek vízkár elleni védelmét. A könyv III. fejezete a tudományos vezetési módszerek alapjait kutató főbb irányzatok képviselőit és elméletüket ismerteti. A kérdés története a múlt század utolsó éveire és századunk elejére nyúlik vissza. Az első nagy úttörő Taylor volt. A tudást, ismeretet és a számszerűséget helyezi a tudományosan megalapozott vezetés előterébe. Henri Fayol a vezetést, mint elméleti tevékenységet az alapelvek és kötelességek rendszerének tekinti. Kidolgozta a vezetés tizennégy princípiumát, melynek betartása a sikeres vezetés alapvető feltétele. Mayo vezetési elméletének lényege az, hogy a munkának és az embernek az egységét kell megteremteni. A munkalélektan megalapozója. A munkafeltételek figyelembevételének fontosságát hangsúlyozza. Ezek kialakításában a munkások véleményének nagy fontosságot tulajdonít. A három klasszikus értékelése után ismertetést olvashatunk a vezetéstudomány mai helyzetéről. Megismerjük az empirikus, a szociológiai, a döntéselméleti és a metamatikai iskolákat, a vezetési folyamat iskoláját és az emberi viselkedés irányzatát. A IV. fejezet a hatékony vezetési stílusról szól. Eredményes vezető csak az lehet, aki — tud bánni az emberekkel, — jól választja meg a munkatársait, — világosan meg tudja fogalmazni a célkitűzéseket és mozgósítani tud, — gyorsan eligazodik a dinamikusan változó környezetben, — gyorsan reagál a változó hatásokra és mer kezdeményezni, — döntéseit sokoldalúan előkészíti, melybe a dolgozókat is bevonja, — vízügyi és népgazdasági érdekeket helyesen egyezteti, — állandóan keresi a szervezett tevékenységet fejlesztő módszereket, — mer decentralizálni, hogy elkerülje a túlterhelést és teret ad a munkatársainak, — megfelelő gondot fordít a tevékenységek koordinációjára, — bátran él a korszerű vezetéstechnikai eczközökkel és — módszeresen szervezi a saját munkáját is. A hatékony vezetés fenti feltételeinek a hatását elemzi a továbbiakban a vezetésnek a következő öt funkciója szerint : célkitűzés, tervezés, szervezés, vezetés, ellenőrzés. A könyv V. fejezete a munka motivációját tárgyalja. A vezető egyik legfontosabb feladata úgy mozgósítani az embereket, hogy a hatékony munka érdekében hozott erőfeszítéseik saját célkitűzéseiknek is megfeleljenek. Teremtse meg a dolgozók és a szervezet érdekeinek közös irányát. Az érdekek ilyen közösségét azok a motívumok teszik lehetővé, amelyek az emberek munkahelyi érzéseit befolyásolják. Helyesen választott motiváló elem a szervezet legmagasabb rendű céljai irányába eső tevékenységek végzésében teszi érdekeltté a dolgozót. A motivációnak többféle csoportosítása lehetséges. Vannak magasabb és alacsonyabb rendű motívumok. Maslow csoportosítása szerint a következő szükségletfajták lehetnek, amelyek motiválják az emberek cselekvéseit: — fiziológiai szükségletek; — biztonsági igények, amelyek a kielégített fiziológiai igények állapotát kívánják tartósítani; — a szeretet és a hozzátartozás érzésének igénye ; nagyon erős motiváló hatása van annak, lia a vezetőt is a csoport tagjának érzik a dolgozók;