Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Felszín alatti víz nyomása 143. emelt csövet néhányszor körbeforgatjuk úgy, hogy közben a forgató karra nehezedünk. A béléscső kihúzásának további menete teljesen hasonló. A tömöritő forgatást minden m-en el kell végezni. Az észlelőcső függölegességének folyamatos ellenőrzése nagyon fontos, mert az eltérések a visszatöltéssel még javíthatók. Ha fúrás közben vízadó réteget harántoltunk és a mérés nem ebben a rétegben, hanem egy mélyebben fekvő vagy közbenső vízadóban fog történni, akkor igen lényeges, hogy a mérni nem kívánt réteg vizének kizárásával annak a mérés szintjére történő szivárgását megakadályozzuk. Akkor járunk el helyesen, lia a béléscső kihúzása közben a fúrási jegyzőkönyvben rögzített vízadó réteg alsó szintjére való felérkezés előtt 20—40 cm-rel a visszatöltést kötött, a kitermelésnél külön rakott talajjal folytatjuk. A tömörítéseket sűrűbben, 20 cm-enként végezzük. Ha a kihúzással elértük a kizárni kívánt vízadó réteg felső szintje feletti 20—40 cm-es magasságot, akkor a kötött talajjal végzett visszatöltést és a sűrűbben végzett tömörítő munkát be lehet fejezni és a korábban ismertetett eljárást lehet folytatni. Valamely réteg észlelésének biztonsága érdekében az összes többi vízadó réteget külön-külön ki kell zárni. Közbenső réteg mérése esetén az alsóbb szinten levő vízadó kizárását az ágyazatkészítéssel egyszerre végezzük úgy, hogy ágyazati homok helyett a kitermelt talajjal, a vízadó réteg szintjének fentebb említett határai között kötött talajjal töltünk vissza, miközben a béléscsövet a mérési mélységnek megfelelő szintig (1. előzőekben) felhúzzuk. Ilyen esetekben az ágyazati homok természetesen 10—15 cm magas lesz. Dugózás, védőcső beépítése, a kút toldása A béléscső teljes kihúzása után a függőlegességet még egyszer ellenőrizzük, majd az észlelőcső tövét 30—50 cm mély agyagdugóval vesszük körül, amelybe beépítjük a védőcsövet. A dugót igen gondosan kell megtömöríteni. Minden tekintetben kifogástalan dugót készíthetünk betonból, amelynek időállósága az agyagénál jobb. A védőcső beágyazása 40 — 60 cm mélységű legyen, attól függően, hogy a talaj a felszín közelében mennyire tömör és kötött. Egy gát keresztszelvényének ellenőrzésére létesített kútsor vízoldalon létesített kútjai esetén, vagy árvíz alatt a mentett oldal 60 cm-nél magasabban vízzel borított helyein telepített kút esetén, az észlelőkút peremét magasítani kell. Ilyen magasítás könnyen elvégezhető akkor, ha a kiálló csővéget a csőtagok elkészítésekor megemlített módon duzzasztva készítjük el. A duzzasztás révén a megkívánt magasságot a szükséges csőhosszúsággal végrehajtott toldás egyszerűen biztosítja. A toldás vízzáróságát ilyen átmeneti esetekben míniumos kittel lehet megoldani, amely az eredeti kiállási hosszra való visszatérés alkalmával könnyen eltávolítható. A toldott kutak védőcsöveit menettel vagy karmantyúval tudjuk a szükséges mértékben meghosszabbítani. A magasított kútperemek geodéziai magasságának meghatározása, ezzel az eredeti „0" pontra való vonatkoztatás tetszés szerinti módon könynyen elvégezhető. A kút építésének befejezéseként az észlelőcső peremét szintezéssel kötjük egy fixnek tekinthető — lehetőleg — ismert magasságú ponthoz. Ezeket az adatokat a kút törzskönyvében rögzítjük, amelyben a létesítés helyén és idején kívül a nem változó adatok, úgy, mint a csőkiállás, a kút hossza, esetleg az észlelési rendszerben a kút jelzése szerepel. Mindezeket azért fontos feljegyezni, mert évenként a kút geodéziai jellemzőit ellenőrizni célszerű esetleges változások rögzítése és a helyesbítések érdekében. 2. Az észlelőkutak karbantartása Az észlelőcső kis átmérője miatt darabos szennyeződések károsan befolyásolják a mérési eredményeket, ezért bármilyen nagyobb tárgynak a kútba hullását el kell kerülni. A védőcsőre erősített csősapka az ilyen hibák megelőzésére hivatott. A karbantartás lényegében ellenőrzést jelent, Időnként meg kell arról győződni a kút teljes mélységének megmérésével, hogy a mérési eredményeket befolyásoló.