Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

VÖLGYZÁRÓ GÁTAK ÁTSZAKADÁSÁNAK VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEI LÉKA GYULA 1. A ((átszakadás jelentősége A vizek tározását völgyzáró gátak, illetve folyami duzzasztómüvek létesítésével oldják meg. A víztározás rendkívül nagy előnyeiről igen sok tudományos igénnyel fogalmazott tanulmány adott számot. Kevesebb szó esett azonban a víztározás következtében fennálló veszélyekről, illetve azok elhárításának, megszüntetésének lehetőségeiről. A történelmi tapasztalatok példái keltették fel a víztározás okozta veszélyek iránti érdeklődést. Számos katasztrófa pusztító hatását rögzítették, ami az emberekre és a gazdaságra jelentős kihatással volt. A gátszakadások nyomán óriási erővel lezúduló víztömegek hatalmas gazdasági károkat idéztek elő, és nem egy esetben több ezer ember halálát okozták. A katasztrófák nyomán végzett vizsgálódások ellenére is igen kevés szó esik a lezúduló árhullámok komplex hatásáról, az ellenük való védekezés mikéntjéről, és a követelmények felszámolásának lehetőségeiről. Sokan felvethetnék, hogy a gátak tervezése és kiépítése során a legnagyobb biztonságra törekedve igyekeznek kizárttá tenni a katasztrófák lehetőségét, mégsem lehetett megnyugtató, hiszen a természet igen sokszor okozott már váratlan meglepetéseket. Ilyen volt pl. 1963-ban a vaiont-i katasztrófa, melyre s továbbiakban még visszatérünk. Természetesen hazánkat e vonatkozásban Olaszországhoz vagy Ausztriához hasonlítani nem lehet, mert nálunk inkább csak dombvidéki tározásról lehet beszélni a néhány folyami duzzasztón kívül. Olyan példát azonban hazai vonatkozásban is találunk, ami, ha méreteit tekintve kisebb is — mint a következőkben említett példa — , de számunkra nagy jelentőségű. A felmerült probléma megvilágítására az olaszországi vaiont-i katasztrófát használom fel. Az esemény nem gátszakadás következményeképpen alakult ki, de a lezúduló víztömeg nagysága felér és közel azonosítható egy völgyzáró gát átszakadásának hatásával. 2. A Vaiont-i katasztrófa hatása A kivizsgálást végző bizottság jelentése alapján a katasztrófa 1963. október 9-én 22 óra 39 perckor következett be, és 3000 ember életét követelte. A katasztrófát a tározóba 5 perc alatt csúszott több millió tonna súlyú sziklatömeg idézte elő, melynek hatására a gáttesten mintegy 70 m magas hullám csapott át. A völgyzárógát a Vaiont patakon 1956 — 60 között épült és a tározó hasznos térfogata 150 millió m

3. Az adott időpontban a tározott víz 64 millió m

3 volt. A gátkorona magassága 261,6 m, hossza 190 m, vastagsága 470,0 m A. f.-i szinten 22,11 m, 724,5 m A. f.-i szinten 2,92 m. A gáton átbukó víztömeg 25 millió m

3, a vízhozam 200 — 300 000 m

3/s nagyságrendű volt. Az átcsapott víz nagy mennyiségű szilárd anyagot sodorva magával hatalmas sebességgel értei el Langerone városát, melyet elöntött. Az árhullám mindent lesodort a völgy elárasztott lejtőiről. Langeronéban a katasztrófa 8 perc alatt zajlott le. A keletkezett árhullám a Piave beömlésétől fölfelé elérte Ento települést, és az oldalágakba is behatolt. A Piave széles völgye következtében az árhullám viszonylag gyorsan ellaposodott és romboló hatása is mérséklődött. A Piave folyó völgyében haladó hullám következtében Ponte Nelle Alpiban (15 km-rel lejjebb Langerone városától) a vízszintemelkedés 12,5 m-t ért el. A legnagyobb vízhozam Ômax = 4000 m

3/s, míg a hullám haladási sebessége 7 —8 m/s volt. Bucheban (Langeronétól 47 km-re) a Q = 3000 m

3/s, a hullám haladási sebessége 2 m/s. Mintegy 10 km-re a katasztrófa helyétől a Nevessa delta Battagliában a vízszint emelkedése már csak 2,3 m volt. Az említett példából és a többi hasonló eset tapasztalatai alapján a víztározók folyókra és terepre gyakorolt veszélyes hatását az alábbiakban látom. 10*