Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Major László: Az ország árvízvédelmi öblözeteinek gazdasági értékelése

Az ország árvízvédelmi öblözete 95 — állóeszközök, — befejezetlen beruházások, — készletállomány, — földterület, — az erdők faállománya, — feltárt ásványi vagyon, — a lakosság személyi tulajdonában levő tartós készletek. Mint látható, olyan anyagi-tárgyi formát öltő reáleszközökről van szó, amelyek egyrészt többségükben ki vannak téve az árvíz pusztító hatásának, másrészt értékük, következésképpen a bekövetkezhető közvetlen árvízkár is pénzértékben fejezhető ki. Abból a megfontolásból azonban, hogy a földterületet az árvíz nem pusztítja el, illetőleg az átmenetileg esetleg csökkent termőképesség nehezen állapítható meg, az árvízvédelmi öblözetekben felhalmozott nemzeti vagyon értékelésénél nem vettük figyelembe a földterületet. Továbbá a feltárt ásványi vagyont sem értékeltük, egyrészt mert nincs kialakult értékelési módszere, másrészt mert nehezen állapítható meg és nincs tapasztalat rá, hogy az árvíz milyen mértékben okozhat károsodást a különböző feltárt ásványi vagyonban. Ugyanakkor a közvetett árvízkárok (a termelői, szállítási, kereskedelmi tevékenység időleges szünetelése folytán jelentkező kár stb.) jobb meghatározása érdekében a módszer szerint számba kellett venni minden népgazdasági ág vállalatainak, üzemeinek évi termelési értékét. A módszer szerint tehát a védett terület gazdasági értékét az árvízvédelmi öblözetben árvízveszélynek kitett nemzeti vagyon és az egy év alatt előállított termelési érték együttes összege képezi. A nemzeti vagyon értékelésénél egy másik rendkívül lényeges kérdés, hogy milyen árakon értékeljék a vagyontárgyakat. E tekintetben olyan bizonytalanságok merülnek fel, mint például az, hogy az állóeszközök nagy része igen hosszú élettartamú, s így a műszaki haladás, valamint az árváltozások az idő folyamán értékükben igen jelentős változásokat idézhetnek elő, vagy az a körülmény, hogy az árrendszer a felhalmozott javakra kivetett állami elvonások, vagy az ezekhez nyújtott állami juttatások következtében nem tükrözi eléggé reálisan az egyes vagyontárgyak értékét stb. Annak érdekében, hogy a valóságos helyzetet lehetőleg minél jobban tükröző értékeket kapjunk, az értékelés — ahol erre mód nyílott — a gazdálkodó egységek által előírt egységes értékelési elvek alapján kimutatott könyvszerinti (leltár, zárszámadás, mérlegbeszámoló) érték figyelembevételével történt. Az értékelést végző szakértők csak abban az esetben folyamodhattak becsléshez, lia a könyvszerinti értékek, valamint a hivatalos statisztikai adatok nem álltak rendelkezésre. Ez esetben is azonban a becslésbe be kellett vonni a szóban forgó népgazdasági ágazat szakembereit, illetőleg a kérdéses területen helyi ismeretekkel rendelkező szakértőket. Az értékeléssel kapcsolatban még két további problémára, ill. nehézségre kívánunk rámutatni. A vizsgálat célkitűzése szerint mind a társadalmi vagyon értékének, mind a termelés értékének az 1970. évi állapotot kellett megközelítő pontossággal tükröznie, az értékelés viszont 1969 és 1970. évek folyamán bonyolódott le, s így az 1970. évi