Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
1. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszútávú tervezéséről
82 Varga József Modellünk e források olyan mennyiséget tételezi fel, hogy az összes fogyasztói igények többszörös fedezetet kapnak, így módunkban van összehasonlító vizsgálatok útján valamilyen kritérium alapján válogatni. Л válogatás eredményeként egyes források teljesen vagy részben kieshetnek az ellátó rendszerből. Feladatunk éppen abból áll, hogy az igények egyszeres fedezetét a legracionálisabban biztosítsuk. Most vezessük be a vízellátó rendszer harmadik elemét a szállító müvet. Állapodjunk meg abban, hogy a lokális forrás fogyasztóhoz való bekötésével és a fejlesztési körzet fogadó (ellátó) művébe érkező regionális vizek további elosztásával nem fogalalkozunk részletesen. Ez utóbbi kérdést tárgyalja Horst Bauchwitz egyik dolgozatában. 2 0 Szállító művön olyan leágazásos főnyomócső rendszert értünk, mely a regionális forrásokat a fejlesztési körzetek elosztó műveivel köti össze és rendelkezik a szükséges átemelő művekkel, melyek biztosítják a víz szükséges nyomását minden helyen. A szállító rendszer lehet centralizált és decentralizált. — centralizált szállító rendszer — melyben a regionális források mindegyike közvetlen összeköttetésbe kerül egy, valamely kiemelt fejlesztési körzettel, míg a többi körzethez a direkt nyomvonalról leágazva kapcsolódik. — decentralizált szállító rendszer = melyben a regionális forrásokat a fejlesztési körzetek meghatározott csoportjaihoz rendelik. Mindkét esetben biztosítani lehet, hogy minden fejlesztési körzet legalább két nyomvonalra kapcsolódjék. Egy nyomvonalra kettő vagy több forrás is kapcsolódhat. Pl: az 1. ábra, egy három nyomvonalból álló decentralizált rendszert ábrázol. Ez csak lehetséges alrendszer, mely túlfedezi az igényeket. A tényleges alrendszer, melyet keresünk tartalmazhatja mindhárom nyomvonalat, de lehet hogy csak kettőt vagy egyet. Nem dönthetjük el eleve a problémát, mert még lokális források is szóbajöhetnek, továbbá a forrásoknál felmerülő beruházási költségek, valamint a nyomvonalak építési költségei ismeretlenek. A szállító rendszer építő eleme a nyomvonal, mely tehát forrásokat (vízművek) fogyasztókat (elosztó művek) főnyomó csöveket és leágazó vezetékeket, valamint átemelő műveket tartalmaz. A lehetséges szállító rendszer tehát a szóbajöhető nyomvonalak rendszere. Legyen a nyomvonalak jele v. E nyomvonalak műszaki tervezése több optimalitási problémát vet fel. Említsük meg ezek közül a következő kettőt: 1. Milyen „úton" feküdjenek a nyomvonalak. 2. Milyen műszaki változatban épüljenek a szállító vonalak. Az első kérdés nem dönthető el a konkrét terep és talajviszonyok ismerete nélkül. Előre csak három elvet rögzíthetünk: a) Minden forrás kapcsolódjon legalább egy olyan fogyasztóhoz, melynek valamely periódusban felmerülő igénye eléri a vízmű legkisebb szóbajöhető kapacitását. b) Minden fogysztó kapcsolódjon legalább kettő, különböző nyomvonalon fekvő, olyan forráshoz, melynek maximális vízmű kapacitása egyenként is eléri a fogyasztó utolsó időszakaszban (2020) felmerülő, aktuális igényét. 2 0 Harst Bauchwitz : Zur Anwendbarkeit der Methode der dynamischen Optimierung in der Wasserversorgung. Wasserwirtscha/t-Wassertechnik, 1908. 7.
