Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
Említésre méltó, hogy az elemeket felhasználták a mederelzárásnál is, aminek utolsó 48 m hosszú szakaszát hídprovizóriumról készítették el. Külön ki kell térni a Ganz-MÁVAG által elhelyezett technológiai berendezések bebetonozásának problémájára. Ugyanis itt találkozik az építőipar a szerelőiparral. Az építőipar cm rendű pontossággal dolgozik, a vasszerkezetek szerelése pedig nem egy helyen mm-es pontosságot követel meg. Emiatt az alkalmazott módszer lényegében az alábbiakban foglalható össze: A betonműtárgyak zsaluzását és betonozását úgy készítették, hogy a vasszerkezeteket utólag lehessen elhelyezni és bebetonozni. Az elhelyezés pontosságát a VIZITERV geodéziai részlegének állandó revíziós tevékenysége biztosította. Az elhelyezés után szükségessé váló zsaluzás és betonozás nagyon munkaigényes, időtrabló módszerekkel volt végrehajtható. Sem az állványozáshoz, sem a zsaluzáshoz, sem a betonozáshoz nem volt meg a megfelelő hely. Sok esetben — például a vízzáró ajtók bebetonozásának esetében — a beton bedolgozása a legősibb módszerrel volt csak megvalósítható. A toronydarukkal már nem érték el a bedolgozás helyét, ezért a betonadalékanyagot gépkocsin szállították az elő- vagy utófenékre, ahonnan 50—100 m hosszúságú elég meredek, ácsolt gyaloghídon hordsaroglyával vitték a bedolgozás helyére. A bedolgozási hely szűkre szabott térségében 1—2 m 2 betont 8—10 ember órákon keresztül tudott csak bevibrálni, illetőleg becsömöszölni. A nehézségeket tovább tetézte az a körülmény, hogy a másodlagos betonok jelentős részét téli fagyban készítették. Az idő rövidsége miatt azonban ezt a kényes munkát el kellett végezni, mert a Ganz-MÁVAGnak biztosítani kellett a munkaterületet a szereléshez. Télen kellett bebetonozni például a szegmens gátak csaptámaszait is. A csapok számára kihagyott kör alakú nyílásokat a pillérek mindkét oldalán állványra helyezett bódéval zárták el. A zárt térségen belül fűtött területet biztosítottak, amivel a pillér betontömegét is +10 C°-ig felfütöttük. Ilyen módszerrel sikerült biztosítani a terv szerint megkívánt magas szilárdságot és tömörséget. Néhány szóban ki kell térni a téli betonozás körülményeire. Minthogy a csúcsidőben évenként 50 000 m : i beton beépítése vált szükségessé, ezért a téli időszakra is kereken 6—8000 m 3 beépítése jutott. A téliesített munkakörülmények biztosítása komoly feladat elé állította a munkahelyet. A betonkeverő telepek olajtüzelésű melegítő berendezései a kész beton hőmérsékletét 25—28 C° körül biztosították. Szállításkor a konténereket ponyvával, nádpallóval téliesítették. Ha a szükség megkívánta, a kipufogó gázok hőhatását is igénybe vették arra a célra, hogy szállítás közben az adalékanyag ne hűljön le. A zsaluzatokat általában kettős falú megoldással építették. A téliesítés céljából a zsaluzat merevítő pallóinak külső felületére nádpalló, vagy fólia került. Betonozás után a felső felületeket általában ponyvával takarták le. A hőtartást a kötési idő befejezéséig gyorsgőzfejlesztő biztosította. Ezzel a módszerrel betonozták be például az üzemi híd 2-es és 3-as szakaszát. Két éven keresztül a télen készült betonok minősége minden esetben elérte a műszaki követelmé105
