Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Ezeknek a munkáknak elvégzése mintegy 1,1 milliárd forint termelési értéket jelentett, és a feladatot — az előkészítő tevékenységet figyelmen kívül hagyva — 1968. április 1-től, 1973. I. negyedévének végéig elvégezték. A mintegy öt év alatt elvégzendő munka — hazai viszonyok között — megfeszített ütemet igényelt. A legtöbb nehézséget kezdettől fogva a műtárgyépítés jelentette. Ezért az alábbiakban elsősorban a betonmunkák kivitele során mutatkozó kérdések ismertetésével foglalkozunk. 1. Betonmunkák Az igen nagy mennyiségű, egy helyen jelentkező beton előállítása — a termelés felfutása után — évi 50 000 m

3 beton előállítását kívánta meg. Ebből a célból a vállalat a főműtárgy közvetlen közelében félautomata betonkeverő telepet létesített (1. 2.2—7. ábra). A betonkeverő telephez az adalékanyagokat Nyékládháza szállította. A 0—5, 5—15, 15—20, 25—80 mm-es frakciókat külön karámokban tárolták a betonkeverő telep mögött. Szükség esetén zúzalékot Is tudtak a megkívánt minőségben adalékanyagként használni. Az összes frakció irányvonatokban érkezett. A tárolt adalékanyagot 1 m

:

!-es Tigä rakodógép rakta frakciónként a központi szállító szalagra, amelyről 100 m

3-es adagoló bunkerbe jutott az anyag. A szállítmány fogadására és tárolására 4 db 120 tonnás silósor állt rendelkezésre. A betonkeverő telep a beállított mennyiségű cementet, vizet és adalékanyagot automatikusan mérlegelte és továbbította a fekvőhengeres elrendezésű keverőgépbe. Innen a megkevert betont — a beállítandó keverési idő letelte után — 1,4 m

3-es konténerekben erre a célra átalakított dömperek vitték a beépítést végző toronydaruk hatósugarába. Az esetleges üzemzavarok elkerülése céljából még egy 2X500 literes keverőgépből álló keverőtelepet állítottak fel. Ez a második betonkeverő telep akkor volt nagyon hasznos, amikor 600-as cement adagolásával készített betonból kellett műtárgyakat építeni. A 600-as cement ugyanis zsákolt formában érkezett és így ennek a felhasználása a nagy betongyárnál nem lett volna gazdaságosan megoldható. A betonnak dömperről való leemelését és továbbítását a bedolgozás helyére négy toronydaru végezte. A négy toronydaru pályáját és hatósugarát úgy határozták meg, hogy a betont tartalmazó konténerek tartalma a műtárgy minden pontjára átlapátolás nélkül eljuthatott. A betonkeverő telepek és a toronydaruk ma már nem mondhatók a legkorszerűbbeknek, azonban azt a feladatot, ami előttük állt, kisebb zökkenőktől eltekintve megoldották. Voltak olyan hónapok, amikor általában 5500—6000 m

3 betont dolgoztak be. Ezzel a kapacitással biztosítani tudták, hogy a bedolgozás helyén mindenkor megfelelő mennyiségű beton állt rendelkezésre. Sohasem a keverés és a szállítás volt a szűk keresztmetszet, hanem általában véve az ácsok és vasszerelők létszáma. A főműtárgy építését megelőzte a munkagödör kiemelése és a talajvízszint-süllyesztő rendszer kiépítése. Ezzel párhuzamosan a résfalak megépítésével foglalkoztak. Tekintettel arra, hogy e füzet 2.5 tanulmánya rész102