Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A mederelzárás a felhagyásra kerülő Tisza-szakasz 403+800 és 404+100 fkm szelvénye között épült, és annak alvízi oldalán, a vízlépcső tengelyétől 110 m-re (403+810 fkm-ben) 85,00 m koronaszinttel és 5 m koronaszélességgel készült a kőgát. A kőgát elé a felvízi oldalon mintegy 280 m hosszban — részben hidromechanizációs módszerrel — földbetöltés került és ez képezi az elzárás földgátját. A kőgát alá a mederelzárás utolsó 30 m-es leszűkített helyén rőzsepaplanos fenékbiztosítás, majd erre víz alatti kőszórás került, a munka alatti mederkimosás megakadályozására. A 70X80 m méretű rőzsepaplant a bal parti rézsűtől kiindulóan a Középtiszavidéki VÍZIG szakrészlege készítette és süllyesztette le a tervezett helyre. Maga a kőgát a két parton deponált kőanyagból gépkocsi szállítással a partokról kiindulóan előredöntéssel készült. A kőgát utolsó 30 m-es szakaszának elkészítéséhez 1 és 2 Mp-os kőzsákok készültek. Ezt a munkát a lehető legrövidebb idő alatt kellett elvégezni, hogy az egyre szűkülő átfolyási szelvény miatt megnövekedett vízsebesség káros kimosásokat ne okozzon. A kőzsákok elhelyezési technológiájára vonatkozólag hatféle megoldás műszaki, építési idő és gazdasági kihatás vizsgálatai folytak. Először a kőzsákok úszódaruval való elhelyezése látszott legegyszerűbbnek. A 16 Mp-os úszódaru helyszínre való fel- és elvontatási időszükségletének bizonytalansága és ebből eredően magas költsége, valamint a nagyobb vízsebességnél (v > 2 m/s) előállható üzemi bizonytalanság miatt, ezt a megoldást el kellett vetni. A vizsgált többi megoldás közül legmegfelelőbbnek bizonyult a kőgát tengelyében ideiglenes híd építése, melyről a kőkosarat az alvíz felé, a kőszórást a felvíz felé a szállítójárműről közvetlen lehetett a beépítés helyére oldalt dönteni. Ezt a megoldást az tette gazdaságossá, hogy hídtartókul fel lehetett használni a vasbeton darupálya állványozásából már felszabadult, 12 m hosszú, 6 Mp súlyú iker acéltartókat, és a munkát gyakorlatilag függetlenítette a mindenkori vízállástól. Az ideiglenes híd elveszően bentmaradó acélcső cölöpözését az andráskeresztekkel együtt az Árvédelmi és Belvízvédelmi Készenléti Szervezet (ÁBKSZ) végezte. A kőzsákok és kőszórások anyagát folyamatos szállítással lehetett a hídra juttatni. Ugyanis a bal partról érkező anyagok ledöntése után a gépkocsi továbbment és a jobb parton levő depóniából rakodott. Ahogy a jobb partra ért, a már ott várakozó tehergépkocsi ellenkező irányból jőve leszórta a terhét és folytatta útját a bal part felé. Ezzel a munkaszervezéssel sikerült az utolsó kőgátszakasz építését az előirányzott 2 napon belül 20 óra alatt elvégezni és a Tisza-medret elzárni. A kőgát megépítése után a felvíz és alvíz vízszintje között 35 cm vízlépcső állt elő. Az elkészült kőgáton keresztül csak egy helyen — egy eltávolított világító oszlop helyén — mutatkozott jelentősebb átszivárgás, melyet az utólag odaszórt 4—5 m

3 kő- és kavicstörmelékkel könnyűszerrel meg lehetett szüntetni. A kőgátépítéssel együtt fázis eltolásban, mindjárt 20—30 m szélességben földbeszórásos áttöltés készült a felvíz felől, majd megindult a kb. 280 m hosszú mederbetöltés összesen 150 000 m

3 száraz földmunkával (ebből 108 000 m

3 anyaggödörből) és 270 000 m

3 szívó-nyomó kotróval hidromechanizációs munkával. 92