Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Markó Iván: Szivárgást gátló résfalak

48 Markó Iván A tábla szélessége az igénybevételnek megfelelően 1500—300 mm között változik. Ez az eljárás anyagtakarékos, mert a cölöpök közötti keskeny falat csak a munkagödör aljáig készítik el, alsó befogásukról gondoskodni nem kell. Különösen gazdaságos ez a módszer a talajvízszint feletti résfalmegtámasztások esetében. Hazánkban is kísérleteztek a diafragma —- keskeny résfal építésével. A 21. ábrán látható elvnek megfelelően 800 mm magasságú, 300 mm övszélességű 10—15 m mélységű „I" tartót vibrálnak le a vízzáró talajrétegig. Az acél „I" tartó közepéhez csővezetéket hegesztenek, amelyen keresztül vízzáró betont vagy zagyot injektálnak a résbe, amely 50—150 mm vastag vízátnemeresztő függönyt képez a talaj pórustérfogatától és az injektáláskor alkalmazott nyomástól függően. A 21. ábra alján látható módon az injektált pallókat 150 mm-es átfedéssel verik a talajba. Ezzel biztosítják, hogy az egymásután vert pallók vízzáró diafragmafalat képezzenek. A VÍZÉP folytatott kísérleteket ezzel a gazdaságos módszerrel. Külföldön is ismerik ezt a szádfalazás és injektálás egyesítésével kombinált keskeny résfalépítési eljárást ETMO elnevezéssel (22. ábra). Ezzel a módszerrel a Duna németországi szakaszán nagy hosszban függönyfalakat építettek. A keskeny-résfal építését a szemcsés vagy csak kissé kötött talajokban alkalmazzák a legsikeresebben. A keskeny-résfal építés gépláncát vibrációs verőberendezés, terepegyengető lánctalpas kis kotrógép, injektáló habarcsszivattyú, réskitöltő zagykeverő berendezés alkotja. A géplánc teljesítménye a mélységtől és a talajtól függően 5—15 m

2/h. A változó frekvenciájú vibrátorok jobban alkalmazkodnak a talaj minőségéhez. A keskeny-résfalépítés a teljes gépesítés következtében ma a leggazdaságosabb és leggyorsabb módszerek közé sorolható. 21. ábra. Diafragma résfal Рис. 21. Диафрагмовая траншейная стена Abb. 21: Diaphragma-Schlitzwand