Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Marokkó vízgazdálkodása I. táblázat Csapadékok havi és évi ;i(laj|ai (1925-1949-ben ) Allumas (magasság) Hónapok Év (mm) Allumas (magasság) I. 1 11. 111. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Év (mm) Tanger (75 m) 118 102 112 85 39 15 1 2 25 108 136 144 887 Rabat (65 m) 62 62 65 44 30 9 0 1 9 54 94 93 523 Casablanca (50 in) 52 46 40 39 21 5 0 0 6 12 69 77 406 Marrakech (470 m) 24 30 37 33 15 7 2 3 10 20 34 27 242 Agadir (50 m) 37 28 26 20 4 1 0 0 6 21 40 43 226 Meknes (530 m) 67 70 68 62 40 10 3 1 11 64 88 90 574 Fes (415 m) 59 64 68 69 37 14 2 1 13 51 84 83 545 Quarzazate (1135 m) 8 5 11 4 3 2 1 2 11 10 9 12 78 Jbel-Outka (1085 m) 200 230 230 166 123 30 0 3 24 133 259 31 1 1709 Marokkóban a száraz és a nedves évek egymásutániságára általában a szabálytalanság jellemző, azonban léteznek 7—10 éves rövidebb és 30—35 éves hosszabb periódusok a száraz és a nedves évcsoportok váltakozásaiban. Marokkóban csapadékban szegény ciklusok a következő időszakokban voltak: 1880—1<S'.)7; 1897—1906 vagy 1907, 1913, 1926, 1937, 1945 években, megjegyezve, hogy a felsorolt évek a csapadékban szegény évcsoport legkedvezőtlenebb éveit jelentik (Gornung, Utkin, 1900). A /ló'mérséWeí-maximumok és -minimumok átlagai néhány jelentősebb marokkói városban az alábbi II. táblázat szerint alakulnak. Az ország éghajlatának meleg jellegét jól jellemzi az, hogy valamennyi nagy tájegységen a havi közepes minimumok 0 °C feiett vannak. Különösen érdekesek a téli kontrasztok. Az Atlanti-partvidéken a hőmérséklet +30 °C-Lól -3 °C-ig változik. A hőmérséklet napi ingadozásai nem sokkal kevésbé élesek. Marokkó vidékeire télen általában a párás tengeri légáramlatok, nyáron pedig a száraz, forró sivatagi szelek jellemzők. A tengeri légáramlat általában fak 30—50 km széles partmenti sávon fokozza a levegő relatív nedvességtartalmát. Ezen a partmenti sávon a felhöborítottság (50%) nagyobb, mint a belső részeken (20—25%). Л napsugárzás időtartama mind a mezőgazdaság, mind a turizmus szempontjából az ország egész területén kedvező. A napfényes órák száma 3000 óra körül ingadozik évente. Az inszolációs minimum szinte mindenütt a december—február hónapokra, míg a maximum a június- július hónapokra esik. A párolgási viszonyok rendszeres tanulmányozása az utóbbi években kezdődött. Az Observatoire de Aéroport de Tanger párolgásmérő kádra vonatkozó észlelési adatsora alapján legszárazabb években általában 1600—1800 mm, a legcsapadékosabb években 1000—1200 mm körül ingadozik az évi párolgás összege; a párolgás sokévi átlaga kereken 1310 mm. A nagy hőmérséklet és a szárazság miatt az országban szinte mindenütt nagyobb a párologtató képesség, mint a csapadék. Egyes becslések szerint a sivatagos területeken a lehulló légköri csapadék 65—90%-a az erős párolgás következtében azonnal visszatér a légrétegekbe. Az országon belül a vízfelületek párolgása igen változatos: É-on: I 2 m között; az ország középső részén: 2—3 m között ; D-en : 3 m feletti az átlagos évi párolgásösszeg. Az éghajlati adottságok következtében az ország mezőgazdaságának fejlesztése általában az öntözés széles körű bevezetése révén oldható meg. Ennek megfelelően az evaporáció, az evapotranspiráció és a potenciális evapotranspiráció számításának és tanulmányozásának kiemelkedő jelentősége van. Thovin és munkatársai az egész országra egységes módszerek segítségével meghatározták az átlagos potenciális és ö*