Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Az árvédekezési szádfalverési kísérletek 483 hajtott verésének diagramja. A VR—2 verőgéppel két szádlemez együttes verését is végrehajtották. Ezt a 2d ábra mutatja be. Az FR—220 típusú verőgéppel végzett szádiemezverés görbéit a 2e ábra szemlélteti. Ezzel a géppel csak fabetétes verőfejjel végeztek verést. Az egyes verőgépeknél a lehetőségeknek megfelelően különböző verőfejekkel is dolgoztak. A verőfejtípustól függően egyes gépeknél a verési időben 10—20%-os eltérések voltak. Általában a legkedvezőbb eredményt a fabetét nélküli verőfejjel lehetett elérni, bár ilyenkor a zajszint erősen megnőtt. A széles CS—1 jelű szádlemezek verési kísérleteit VR—4, FR—220, ТЕР—400, valamint WM—101 típusú verőgépekkel végezték. Az előzőek sűrített levegő üzemű gépek, az utóbbi elektromos ütve-vibráló rendszerű gép. A gépek műszaki adatait a III. táblázat tartalmazza. A VR—4, FR—220 és ТЕР—400 verőgépekkel állványról, a WM—101 verőgéppel daruról függesztett állapotban végezték a verést. A levegőüzemű verőgépeknél verőfejet alkalmaztak, míg a WM—101 verőgép saját hidraulikus megfogószerkezetével üzemelt. A verőgépekkel 6 m-es széleslemezeket vertek. A lemezek 50%-a korrózióvédő Tectijl bevonatú volt. A verési diagramok nagyon jól érzékeltetik a Tectyl bevonat kedvező hatását, mely érdekes módon a VR—4 verőgépnél (3. ábra) az ésszerűen várt eredménytől eltérő adatokat adott. 3. ábra. Verési diagramok: a=CS—1 lemez verése FR—200, b = CS—1 lemez verése VR—4, с = CS—1 lemez verése ТЕР—400 és d = CS—1 lemez verése WM—101/A ütve-vibráló verőgéppel