Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

AZ ÁRVÍZVÉDEKEZÉSI SZÁDFALVEBÉSI KÍSÉRLETEK KÜLÖNBÖZŐ VEBÓGÉPEKKEL NAGY TIBOR

1 Az árvízvédekezések során az eddigi gyakorlat szerint jelentős mértékben használtak fel szádlemezt a töltéstestben átszivárgó víz útjának lezárására vagy a szivárgási hossz növelésére. Az 1965. évi dunai árvíz alkalmával 7000 m, az 1970. évi tiszavölgyi árvíz alatt pedig 4000 m hosszban vertek Pátria-lemezt. Az előbbi 28 000, az utóbbi 16 000 Pátria-vasszádlemeznek felel meg. A számok azt mutatják, hogy a szádfalverés az árvízvédekezések alatt lényeges kérdés. A veszély elhárítása szempontjából döntő fontosságú a szádfalverés sebességének, teljesítményének fokozása, illetve az optimális lehetőségek kihasználása. A korábbi védekezéseknél a szádfalverést szárazról vagy vízről, létraállványról kézből működtetett sűrített levegő üzemű szádfalverő gépekkel végezték. A könnyű szádfalverő gépek mellett alkalmazták a nehezebb, ugyancsak sűrített levegő üzemű DEMAG cölöpverő gépeket is. Ezekkel szögvasállványról, a könnyű szádfalverőkkel 1—1,5 méter mélységre elővert szádlemezeket párosával verték be a kívánt mélységig. A fajlagos verési teljesítmény, melyet természetesen nemcsak az alkalmazott technológia és a felhasznált eszközök, hanem döntően a rendkívüli körülmények is befolyásoltak, alacsony volt. Az 1970. évi árvíz alatt tettünk kísérletet a korábbi gyakorlattól eltérő technológia és verőgéptípus alkalmazására. А ТЕР—100 típusú verőgéppel, állványról végzett verési kísérlet fajlagos eredményei kedvezőbbek voltak, mint a hagyományos gépekkel, és nagyobb létszámú személyzettel végzett szádfalverés teljesítménye. Az árvízvédekezés alatt mért adatok pontos és teljesen egyértelmű összehasonlítására nem volt meg a lehetőség, mivel a szádfalverés körülményeiben és feltételeiben mutatkozó eltérések ezt nem tették lehetővé. A valóságos, összehasonlításra alkalmas adatok biztosítása céljából az OVH Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet megrendelésére, a Tiszántúli és a Kőrösvidéki Vízügyi Igazgatóságok területükön verési kísérletsorozatot és méréseket végeztek. A szádlemezverési kísérletek két ütemben folytak. Először a Pátrialemez verési kísérleteire került sor korábban is használt, hagyományos, valamint új verőgépekkel. Ezt követően hajtotta végre a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság a széles szádlemezverési kísérleteket a Keleti Főcsatorna bal parti töltéskoronájában, az előzővel azonos körülmények és talajviszonyok mellett. A „Pátria" szádlemez, valamint a CS—1 jelű széles szádlemez műszaki adatait és keresztmetszetét az 1. ábra és I. táblázat szemlélteti. Meg kell jegyezni, hogy a talajmechanikai szakvélemény adatai szerint a talajviszonyok szádlemezverési szempontból lényegesen kedvezőtlenebbek, mint árvízvédekezési körülmények között. Ez a verési teljesítmények megítélése és a verőgépek alkalmazhatósága szempontjából maximális biztonságot nyújt a védekezési időszakban szükséges döntések meghozatala szempontjából. A talajmechanikai szakvéleményben rögzítettek szerint a feltárt területen 7 m mélységig agyagtalajok helyezkedtek el. A térszinttől mintegy 3 méteres mélységig sárga sovány agyag volt található. Ez alatt különböző színű kövér agyagrétegek helyezkedtek el, helyenként sovány agyag beékelődésével. A talajfizikai jellemzőket a II. táblázat rögzíti. 1 Nagy Tibor oki. gépészmérnök, az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet főosztályvezetője.