Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
Vízállás-előrejelzés az USAЪап 4 (il szemlélteti (S. ábra). Az egység árhulláinké]) pedig az 1 inch ( = 2,54 cm) 2 lefolyást eredményező csapadékkal értelmezhető. Az előrejelzés másik módja a csapadékos napok normájának használata (Rainy Day Normal), Ez a módszer tulajdonképpen 25—30 év adatai alapján átlagolt napi csapadékok havi közép rtékét veszi alapul a hosszabb időszakra szóló előrejelzéshez. Slanford-modell A vízállás-előrejelzés egyik legelterjedtebb módszere az USA-ban az ún. „Slanford-modell". Ez az első, gépi számításra alkalmas módszer, amely a csapadék, a párolgás, a beszivárgás és a lefolyás arányát figyelembe véve meghatározza a vizsgált folyó adott szelvényében a várható vízhozamot. Az alkalmazásához szükséges elvi vázlatot a 0. ábra mutatja be. Éspedig — az ábra jobb oldalán a folyót közvetlenül tápláló lefolyás (Runoff), a felső rétegekből történő kiszivárgás (Interflow), a más vízgyűjtőről történő lefolyás (Overland Flow), valamint a talajvíz tápláló hatása (Ground Water) látható, — a vázlat jobb oldala a párolgásnak egyes, a felszínről (ET,), a felső talajrétegekből (ET : l), az alsóbb rétegekből (ET 4), valamint a talajvízből (ET f t) történő fázisait szemlélteti, — a séma középső részén pedig a víz tározódását, a talajban való elhelyezkedéséi és mozgását láthatjuk. A modell alkalmazásához legalább öt éves napi vízhozam-, csapadék-, valamint párolgási idősor ténylegesen mért adata szükséges. Részletesebben vizsgálva a modell elvi felépítését (10. ábra), azt tapasztalhatjuk, hogy adott X csapadékmennyiségből, illetőleg annak a talajba szivárgott részéből A', hányad felszíni lefolyásra kertit (Surface runoff), V, hányad a felsőbb rétegek víztartalmát növeli (Upper zone), míg l, hányad a mélyebb rétegekbe szivárog (Lower zone). IIa a csapadék, ill. annak beszivárgott része növekszik (X.,), akkor az r.,, u.,, t 2 hányad aránya is változik, mivel azonos talajnál /', + и, + /, — constans és r 2 + u„ + 1-. = constans. Ennek megfelelően a talaj tényleges víztartalmától, ill. vízfelvevő képességétől függetlenül nagyobb csapadék kisebb beszivárgást eredményez, sől bizonyos határon túl (X 3) a csapadék már teljes mennyiségében lefolyásra kerül (r.,). A modellnek ez a feltételezése — bár jóllehet matematikailag korrekt — a gyakorlatban teljesen telilelt talajok esetében valósul meg. A talajok felsőbb és alsóbb rétegei azonban csak tartós vízborítás után telítődnek teljesen és ekkor is figyelembe kell venni a kiszivárgás, a másodlagos lefolyás hatását. A Stanford-modell hiányosságait egy új, napjainkban elterjedő módszer, a „Sacrainento-modell" igyekszik kiküszöbölni. r' Jí U? [h, T r.1 / 1 VK J45T] 10. ábra. A lefolyás és a beszivárgás értelmezése a ,,Slanford-modell" szerint. (R) = felszíni lefolyás, ( U) = felső zóna, (L) = alsó zóna 2 Л tanulmány szövegében és ábráin egyes mennyiségek az USA-ban használatos mértékegységek ben is szerepelnek, lízek átszámítása : 1 inch (hüvelyk) = 2,1)4 cm; 1 fool (láb) = 30,48 cm, 1 mile (mérföld) = — 1(109 m; 1 sqmile (square milc = négvzelmérföid) = 2,59 km", 1 cfs (cubic fool second = köbláb/s) = = 0,0283 inVs. 1 nauticalmlle (tengeriméi-föld) = 1852 m.
