Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajra épült vízépítési műtárgyak mozgásjelenségei
Üledékes talajra épített műtárgyak 475 m) betontest jelzett mértékű mozgáskülönbségét érdemes részletesebben is vizsgálni. Az első gondolat, bogy az összebetonozás időpontja esetleg korai volt, a terhelés hatására várható süllyedés még nem zajlott le teljesen. Ilyen mértékű mozgást azonban önmagában ez nem okozhatta, hiszen a várható süllyedések intenzívebb szakaszában (lényegében az összebetonozás utáni első 5 hónapban) jelentősebb mozgások nem léptek fel. Kézbenfekvő gondolat, hogy a 6. pillér melletti hajózsilip építési munkáit, illetve a hajózsilip bal oldala mellett folyó földmunkák helyzetét is szemügyre vegyük, hiszen ha ezek jelentős terheket rónak az altalajra, akkor a feszültség — mint már az előzőekben is láttuk — könnyen átadódhat a szomszédos műtárgyrészek alatti altalajra. A hajózsilip építési munkái, illetve a földvisszatöltés 1972 elejétől meggyorsultak. A hajózsilip egyes elemeinél például 1972. IV. és VI. hó között mintegy 20 mm-es, majd áprilistól szeptemberig 35,3 mm-es süllyedést mértünk, ami 1973 májusáig 61,8 mm-re nőtt. A süllyedést nemcsak a hajózsilip építése, hanem elsősorban a bal oldala mellett folyó (lényegében a 78 -92,60 mOrsz. közötti) intenzív földvisszatöltés eredményezte. Valószínű, hogy a középső mezőhöz viszonyítva legkésőbb megépült és azok süllyedését még el nem érő, az idő rövidsége miatt nem teljesen konszolidált altalaj feszültségét jelentősen megnövelte a földvisszatöltés és a hajózsilip építése következtében fellépő, s az említett műtárgy részek altalajára is átterjedő feszültségtöbblet. A süllyedéskülönbség oka tehát ez lehet. Ezt látszik igazolni az a körülmény is, hogy az építésiföldvisszatöltési munkálatok befejezését követő időszakban a süllyedéskülönbség lényegében nem nőtt tovább. A 11. ábrával kapcsolatban elmondottak aláhúzzák annak a jelentőségét, hogy a szomszédos mütárgyrészek építése és a közeliikben folyó más építési munkák az altalaj feszültség értekét kölcsönösen befolyásolják, s egyes esetekben szupperponálódva nem várt elmozdulások, feszültségek kialakítását eredményezhetik. Az első ábrával kapcsolatban az „első duzzasztásnak" megfelelően — ha csak a műtárgyat vizsgáljuk — a felhajtóerő növekedése miatt valóban emelkedésnek kell következni. Ha a nem túl mélyen elhelyezkedő két vízvezető réteg közötti agyagrétegre háruló terhelésre figyelünk, csak süllyedés következhet. A valóságban mindketőt szükséges vizsgálnunk, s jelen esetben ennek a két eltérő tendenciájú mozgásnak az eredője, süllyedés alakult ki. d) Az üzemkor várható mozgások Az üzemi terhelések hatására, illetve a további konszolidáció következtében fellépő mozgásokról az 1. ábrával kapcsolatban már szó esett. Erről az időszakról a Kiskörei vízlépcsővel kapcsolatban — néhány méréstől eltekintve — nincs tapasztalatunk. Ehhez hasonló talajon épült műtárgyakról viszont van, s ez reményt nyújt arra, hogy azok alapján a várható mozgások jellegét becsüljük. A későbbi duzzasztási szint-emelkedés nyilvánvalóan újabb süllyedés formájában Tog jelentkezni. A gyakori üzemi terhelések, illetve a duzzasztás nélküli nagyvízkor észlelt és Kiskörénél is várható mozgások jellegének érzékeltetésére bemutatjuk a Tiszalöki Vízlépcső erőtelep P 18 ( 12. ábra) és a duzzasztómű P 20 ( 13. ábra) jelű pontjainak az 1958. év óta mért elmozdulásait, a vízlépcső (az ábrák „a" részlete), valamint a duzzasztás nélküli vízszint, mini terhelés (az ábrák „b"
