Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Hamvas Ferenc: Üledékes talajra épült vízépítési műtárgyak mozgásjelenségei
440 Hamvas Ferenc mében, talajvízszint-süllyesztéses víztelenítési móddal oldották meg. A résfalak liatása a várható mozgásokat, illetve az elméletileg a végtelen féltér fogalmára alapozott számításokat zavarólag befolyásolta. Ez különösen az erőtelep esetében jelentett nehézséget, mivel az expanziós és az összenyomódási folyamat időbeni alakulása, a térbeni kiterjedés korlátozott volta, a függőleges metszetekben fellépő erőhatások különbözősége, egymásra hatása meglehetősen bonyolult jelenségek. A talajvízszint-süllyesztés miatt a depressziós felület elhelyezkedése a vízvezető réteg feküjére ható nyomást időben változó módon befolyásolta. Ezzel egyidőben a vízerőtelep környezetében a második vízvezető réteget is megcsapolták. E két hatás a mélyebben fekvő rétegek terhelése révén mozgások, talajátrendeződések formájában jelentkezett. Ilyen körülmények között járható útnak a várhaló mozgások elméleti számításokon alapuló előrejelzése és a rendszeres mérések alapján ismételt korrekciója mutatkozott. A tervezés során végzett számítások a főműtárgyak süllyedéseire 40—120 min közötti értéket, a konszolidációra pedig egy hónap és egy év között változó időket jeleztek. с) A helyszíni mérések eredményei A 2. ábrán látható szintezési pontok magasságát az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat megbízásából általában havonta egyszer mértük. Ezenfelül folyamatosan gyűjtöttük a mozgást befolyásoló tényezőkre vonatkozó adatok számszerű értékeit, és a csak minőségileg figyelembe vehető jelenségeket is. Többek között vezettük : a betonozási szinteket, a talajvízszint elhelyezkedését, a tiszai vízállást, a második vízvezető rétegre ható víznyomást, a felhajtóerőt, a hőmérsékletet, a munkatérben folyó földmunkákat, a szerkezetek összebetonozási időpontjait stb. A következőkben az expanziós és az összenyomódási folyamatok építés alatti alakulását néhány kiválasztott pont mozgásának részletesebb elemzésével mulatjuk be. Az 5. ábrán az erőtelep P 3 jelű (később F\ jelűnek nevezett pontra kiváltva) pontjának elmozdulásait szemléltetjük. A mélypont elhelyezését 1969. januárjában végezték, a földmunka 78 mOrsz. szintjénél. A pont függélyének környezetében folyó földkiemelési munka 1969. március 19-én a 69 mOrsz. szintnél folyt. Az e napon végzett mérés a pont 57,9 mm-es emelkedését jelezte. A környezet terhelési szintje 1969. május végéig lényegében nem változott, a pont ennek ellenére emelkedett, s elérte a 70,7 mm-t. Az erőtelep többi pontjainál is hasonlóan alakult az emelkedés mértéke, s a terheletlen állapotban való expanziós jelenség folytatódása is megfigyelhető volt. A pontmozgást ábrázoló görbének ez az ága az 1. ábrán látható „munkagödörkiemelés" hatására kialakuló expanziót jelző görbe részének felel meg. Azért csak a részének, mert a mélypont beépítése egy valószínűleg be sem fejeződött emelkedési tendencia közben történt, s a földmunka eredeti szintje, s a talajvízszint is eredetileg legalább ekkora terheléscsökkentést jelentett. Megemlíthető, hogy a talajvízszint csökkentése a talajszemcsékre ható felhajtóerő megszűnését, a termelő kutak felé való tartósabb szivárgás miatt a talaj belső átrendeződését, végül süllyedését eredményezi. Ez azonban csak a leszívott zónát érinti érzékenyebben, a mélyebb rétegekre a leszívás feszültségcsökkenést jelent, s emiatt a talajvízszint-süllyesztés az expanziós folyamatot segíti, számszerű értékét növeli.
