Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

4. füzet - Bélteky Lajos: Sókiválásra hajlamos hévízkutak és termelésük biztosítáa

SÓKIVÁLÁSRA HAJLAMOS HÉVÍZKUTAK ÉS TERMELÉSÜK RIZTOSITÄSA BÉLTEKY LAJOS

1 1. Sókiválás a hazai hévízkutakban Hévizeink hasznosításának műszaki és gazdasági vonatkozásait nagymértékben befolyásolja a víz vegyi összetétele. Л hazai termálvizeknél általában igen gyakori és sok nehézséget okozó jelenség a kút felső szakaszának sólerakódása, mely a vízben oldott ásványi sók kiválása folytán keletkezik. Ebben legfontosabb szerepe a kalciumkarbonátnak van, melynek oldatban tartásához meghatározott mennyiségű tartozékos szénsav szükséges. I la ez nincs meg, vagy csak kis mennyiségben található a vízben, akkor a kalciumkarbonát kiválik és a termelőcső vagy a béléscső falán lerakódik. Ahol a felszálló vízben a szénsav vagy más gáz kiválása a kútban megkezdődik, „buborékpontnak" nevezik. A sókiválás és -lerakódás különböző gyorsasággal megy végbe. Egyes kutaknál a sólerakódás már egy-két heti termelés után annyira leszűkíti a kút felső szakaszának és a kifolyócső vagy a fúvóka keresztmetszetét, hogj' a kút túlfolyó termelése leáll. Csak a lerakódás eltávolítása után lehet a kutat ismét megindítani, és folyamatos termelésbe hozni. Van, ahol évente elég 1—2 esetben eltávolítani a sókiválást, de vannak olyan kutak is, amelyekben 8—10 naponként. Ez — természetesen — sok nehézséget és kiadást is jelent a kút üzemben tartójának. A jelenséget már az 1920—35. években fúrt hévizes kutaknál (Hajdúszoboszló, Debrecen) is észlelték és próbálkoztak különböző megoldásokkal megakadályozni a lerakódást. A hévizes kutak számának növekedésével azonban mind élesebben és mind több helyen mutatkoztak a sólerakódással kapcsolatos problémák, mégpedig nemcsak a kutak legfelső szakaszában, hanem a kút utáni vízszintes elosztó hálózatban és fűtőtestekben is. A kúton kívüli fűtési rendszerben mutatkozó nehézségekkel és megoldásokkal e tanulmányban részletesen nem kívánok foglalkozni, csak annyit említek meg, hogy ún. hőkicserélő (ellenáramú készülék) alkalmazásával a vízszintes szakaszokban jelentkező sólerakódásnak elejét lehet venni azzal, hogy a fűtési hálózatban már nem a termálvizet, hanem lágy, ivóvíz minőségű vizet áramoltatnak, keringtetnek. A sókiválásra hajlamos kutak üzemben tartóinak több esetben a már másutt is látott nehézségek vették el a kedvét attól, hogy a hévíz hőenergiáját fűtésre is felhasználják. Iskolapélda erre Karcag, ahol az 1250 l/p 75 °C-os vizet a kb. 300 m távolságban épített új kórházban nem merték sem fűtésre, sem melegvíz-ellátásra igénybe venni, s jelenleg csak egy kis strandfürdőt lát el ez a kút meleg vízzel, 1 Bélteky Lajos gépészmérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Mélységi vízkutatási osztályának vezetője.