Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A Balaton vízszintje a XIX. sz.-Ъап 341 A [6] alatti műben közölt térképekből egyszerű rátekintéssel megállapítható, hogy Sági a szabad vízfelület határvonalát vetítette a szintvonalas térképre, s az így kapott magasságokból következtetett a Balaton vízszintjére. A szabad vízfelület határvonala azonban nem azonos a terep és a vízszint metszésvonalával, csupán a növényzetmentes vízfelület szélét jelöli. Itt a vízmélység legalább 1,0—1,2 m, de ennél több is lehet. Ki kell hangsúlyozzuk, hogy a korabeli térképeken szigetnek tűnő területek nem feltétlenül azt jelzik, hogy helyükön a terepszint magasabb a vízszintnél, csupán a növényzettel borított sekélyebb helyeket („berek") ábrázolják. A vízszint tényleges magasságára a valóságot megközelítő értéket csak akkor kaphatunk, ha a mocsaras terület szélét ábrázoló vonalat vetítjük a mai szintvonalas térképre. Ezt a műveletet pl. Krieger 1766. évi térképe (Bendefy [3] 1.35. ábra) alapján elvégezve azonnal szembeszökik a különbség. Ennek figyelembe vételével a Sági által többször említett, Vörs közelében fekvő Máriaasszony-sziget (melynek helyét különben [6] 3. ábrája tévesen azonosítja) Krieger térképén is sziget. Az ismertetett adatok teljes mértékben igazolják Bendefy [3] alatti művének 112. oldalán tett megállapítását: „A Balaton vízállása ... fokozatosan... 109,70 m-es szintre szállott alá, és ezt az Adria fölötti magasságát a XIX. század elejéig többékevésbé tartotta." Vizsgálataim alapján Bendefy idézett művének [3] 1.52 ábráján az 1820—1840 közötti vízállásokra vonatkozó görbeszakasz pontosabban megadható. Az ábra kiegészítése az 1. ábrán látható. Vizsgálataim végkövetkeztetéseként megállapítható, hogy a Balaton közepes vízszintje a XIX. század első két évtizedében 108,0—109,0 méteres Adria feletti szinten volt. Ez a szint az 1822-ben végzett munkák hatására 106,5—107,5 méterre csökkent. A Balaton vízszintje ezt a magasságát — az 1834 — 36-os évek száraz periódusától eltekintve — a Sió-zsilip üzembehelyezéséig tartotta. IRODALOM 1. Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820—1920. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958. 2. Bendefy László: Vízimérnöki munkálatok a Balaton környékén a XVIII—XIX. században. Agrártörténeti Szemle, G. 1964. 3. Bendefy L.-—V. Nagy I.: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1969. 4. Csalog József : Híd- és dorongutak Zalavár környékén. A Göcseji Múzeum Közleményei 6. Zalaegerszeg, 1960. 5. Lóczy Lajos: A Balaton földrajzi és társadalmi állapotónak leírása. Hornvánszkv Viktor könyvnyomdája, Budapest, 1921. 6. Sági Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 7. kötet, Veszprém, 1968. 7. Fényes Elek: Magyarország leírása. I. rész. Beimel, Pest, 1847. 1. ábra. A Balaton tartós vízállásainak görbéje 1700 — 1900 között. Folytonos vonal = Bendefy L. által közölt, szaggatott vonal = az 1824 — 36 közötti Zala felmérések adatai alapján helyesbített vizállásgörbe