Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

338 Lötz Gyula egy tervezett Zala-rendezés dokumentációja is, erre utal a hossz-szelvényen „Ásatandó Víz-árok feneke" jelölésű vonal, valamint két mintakeresztszelvény. A hosszszelvény vízszintes méretaránya — a térképével egyezően — 1" = 300°, magassági méretaránya 1"=10' (1:120). A kor szokása szerint nem magasságokat, hanem egy alapszinttől lefelé mért függőket ad meg, s a függők számszerű értékeit minden, a szerkesztésnél felhasznált pontban közli. (Az alapszint a kehidai híd pályaszintjén át fektetett vízszintes sík.) A hossz-szelvényen kívül a térkép is tartalmaz — egy 1836 telén, illetve tavaszán végrehajtott szintezés során meghatározott — magassági adatokat. Itt a bemért pontok függői — a pontok névszerinti megjelölésével — a térképre vannak írva. Az 1836. évi szintezés alapszintje nem azonos a hossz-szelvényével, annál magasabban, fekszik. (A térkép valószínűleg az 1836-os szintezés alkalmával használt munkatérkép volt. Ezt az teszi valószínűvé, hogy a térkép magassági adatainak feliratai nem a térképszerkesztő kezétől származnak). A térképlapon a Balaton vízszintjére vonatkozóan a következő adatokat találhatjuk: A Balaton 1836. május 24-én és 1827-ben mért vízszintje a térképen felírva, az 1836. évi szintezés magassági rendszerében, a hossz-szelvényen (természetesen a hossz-szelvény magassági rendszerében) az 1834 — 36. évi (,,1834 —36

k

i Víz állás") és az 1824. évi átlagos vízszint, valamint a Zala 1834 — 36. évi és 1824. évi árvizeinek vízszintje. (,,1834 — 36. vízálláskori áradás", „1824. vízálláskori áradás".) Az említett Zala-árvizek — a vízszint vonalából következtethetően — magas balatoni vízállás mellett léptek fel, így szintjük a Zala torkolatánál gyakorlatilag azonosnak tekinthető a Balaton vízszintiével. A térképen megtalálható még az akkori balatonhídvégi hídnál felvett, a híd nézetét és a balatoni vízszinteket is tartalmazó keresztszelvény. A térképre írt „Magyarázat" tanúsága szerint e híd cölöpéin bemetszéssel jelölték meg az 1827. és 1824. évi vízszinteket, melyeket a keresztszelvény is ábrázol. Ugyancsak a „Magyarázatából tudjuk meg, hogy 1836. január 7 —8-án a vízszint 3 lábbal (0,95 m) volt az 1824. évi vízszint alatt. A térképet Bajomi István „T. N. Zala Vármegyei második Föld- s Vízmérő"írta saját kezűleg alá. Valószínűleg ő készítette a Zala szabályozási tervét, s nyilván ő végezte az 1836. évi szintezést is. A térkép keletkezésének körülményeire vonatkozóan Szalós Mihály társulati mérnök 1894-ben készült műszaki leírása

2 — melynek eredeti kézirata ugyancsak az említett vízikönyvi anyagban található — ad némi felvilágosítást. Szalós a Zala rendezésének kezdeti időszakáról a következőket mondja: „Ezen folyó lecsapolásáról első terv 1832 — 34. évben, az 1824 —27-ben eszközölt lejtezés nyomán, az akkor a Sárvíz, Kapós és Sió szabályozásával foglalkozott királyi biztosság felügyelete alatt, — a királyi biztossági, s a Zala és Somogy megyék mérnökei által készült, ... 1836-ban készült a második terv, alapul véve a fent jelzett lejtezést ..." Ez a szintezés a Zala további rendezési terveinél is alapul szolgált. Fennmaradt ugyanis egy 1873-ból Szalós kezétől származó, ugyancsak 1" = 300° méretarányú térkép és Zala hossz-szelvény. Utóbbinak függői — eltekintve attól, hogy minden függő 20 lábbal kisebb az 1836. évi térképen közölt értéknél — azonosak az 1836. évi térképen található függőkkel. Az 1873-as hossz-szelvény azonban további magassági adatokat is közöl, köztük a Balaton 1873. szeptember 24-i vízszintjét is. A térkép magassági adatainak átszámítása nadapi alapszintre kezdetben kilátástalannak tűnt. Sem az 1836-ban, sem az 1874-ben készült tervanyagban nem szerepel olyan magassági adat, amely ma közvetlen méréssel azonosítható lenne. A Zalavíz társulat vízikönyvi anyagában van azonban egy Zala hossz-szelvény, melyet Szalós a „m. k. Kultúrménökség által 1888-ban eszközölt lejtmérés nyomán" készített. E hossz-szelvény magassági adatai a bécsi Katonai Földrajzi Intézet 1879-ben Nagykanizsa —Nadap között végzett szintezésének adataira támaszkodnak. Ez egyértelműen kitűnik abból, hogy Szalós a hossz-szelvényen feltüntette — * E műszaki leírást Bendejy [3] és Csalog [4] Cholnoky Jenő nyomán kivonatosan idézik. Az idézetek érdekessége, hogy nem követik szó szerint az eredeti — régies stílusú— szöveget, bár tartalmilag azzal teljesen azonosak. A szöveget feltehetően Cholnoky modernebb, magyarosabb stílusban átfogalmazta.